Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban
Mi volt magyarországi látogatásának a célja? Hogyan látta az egyetemi közösséget és a magyar fiatalokat?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elindította az Egyesült Államokba száműzött, ám soha nem amerikanizálódó magyar filozófus, Molnár Tamás teljes életművének kiadását. Jómagam több mint harminc éven keresztül Molnár Tamás legközelebbi barátai közé tartoztam. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy megtarthattam az emlékére szervezett konferencia főelőadását. Emellett a politikai filozófia és az alkotmányjog témakörében is voltak előadásaim, ahol többek között rámutattam a természetes és az ideológiai pluralizmus közötti különbségekre. A magyar egyetemi közösséget illetően jó benyomást gyakorolt rám a professzorok és a hallgatók fegyelmezettsége.
A politikai filozófiát általánosabban tekintve sokszor úgy tűnik, hogy a jelenkort az állandó változás iránti vágy hajtja. De vajon minden változás előrelépés, fejlődés?
Való igaz, hogy manapság a változás kifejezést szinte a haladás szinonimájaként használják. Ez a felvilágosodás történelemszemléletében gyökerezik, amit később Auguste Comte öntött szavakba: az emberi értelem mindig feltartóztathatatlanul halad előre.
A keresztény látásmód ezzel szemben tudja, hogy volt egy kezdet, és lesz egy vég,
a kettő között pedig dicsőséges és válságos időszakok váltogatják egymást. Nincs olyan mindig felfelé vezető út, amely által az ember egyre erősebb lesz. Meg kell tudnunk különböztetni a pozitív és a romboló változásokat. A hagyományok tisztelete és mindannak átadása, ami megőrzésre érdemes, a katolikus világnézet szerves része.
Ha mindezt a jog és az alkotmányjog összefüggései között vizsgáljuk, akkor két felfogással lehet találkozni: egyesek úgy vélik, hogy az alaptörvények az állandó változás hordozói, mások viszont ahhoz ragaszkodnak, hogy megőrizzék, amit az alkotmány eredetileg előirányzott. Ön szerint mi a szerepük az alaptörvényeknek, valamint a bíróságok alkotmányértelmezésének?
Az alkotmány a racionalizmus által létrehozott forradalmi jelenség, amely formába önti a társadalmi szerződést. Amikor azonban természetes vagy történelmi alkotmányról beszélünk, akkor egészen más a helyzet. Az alkotmányértelmezés ezért kényes kérdéseket vet fel. Az originalisták, vagyis az alkotmány eredeti értelmét érvényre juttatni kívánók például bár konzervatívnak tűnnek, a gondolkodásuk alapvetően egy történeti pozitivizmusra reagál: az alkotmány csakis az lehet, amit az alapító atyák elgondoltak. Másrészt vannak olyan aktivisták, akik úgynevezett értékek alapján a társadalmi lét alapjául szolgáló előfeltételek megváltoztatására törekszenek. Ez lehet szociológiai vagy voluntarista pozitivizmus. Az értelmezés éppen abban áll, hogy az emberi és társadalmi viszonyok igazságosságát meghatározza.