Háború vagy béke

A napnál is világosabb, hogy az orosz–ukrán háború kapcsán Európa csapdahelyzetbe került. Annak ellenére, hogy ha valakinek, akkor Európának biztosan nem érdeke az elhúzódó konfliktus, ma úgy tűnik, egyre távolabb kerülünk a lezárásától. Egy évvel ezelőtt még reménykedhettünk abban, hogy a török közvetítéssel tető alá hozott béketárgyalások elvezetnek a harcok beszüntetéséhez, és valamiféle megállapodással zárulnak. Isztambulban az ukránok és az oroszok tűzszünetről, az Ukrajnának nyújtandó nemzetközi biztonsági garanciákról, valamint a Krím státusának kétoldalú tárgyalásokon alapuló, tizenöt éven belüli megoldásáról egyeztettek. Aztán a tárgyalások hirtelen félbeszakadtak, és Európában ma már egy-két kivételtől eltekintve senki nem beszél a békéről. Közben civilek és katonák százezrei halnak meg, egy európai országot pedig a 21. századból a középkorba bombáznak vissza.

Egy évvel ezelőtt, a versailles-i uniós csúcstalálkozón az EU vezetői abban állapodtak meg, hogy „összehangolt politikai, pénzügyi, anyagi és humanitárius támogatást fognak nyújtani” Ukrajnának, illetve támogatni fogják a háború utáni újjáépítést. Az azóta eltelt időben mintha valami furcsa háborús pszichózis kerítette volna hatalmába a nyugati világot, papíron felelős brüsszeli és tagállami vezetők egymásra licitálva versengenek azért, hogy ki támogatja hangosabban egyre pusztítóbb fegyverek Ukrajnába küldését. Az ilyen nyilatkozatok tételében Josep Borrell kül- és biztonságpolitikai főképviselő, a brüsszeli korrupciós botrány szele által megérintett Roberta Metsola európai parlamenti elnök és Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök mellett élen jár Annalena Baerbock német külügyminiszter is. Azt senki nem tagadja, hogy morális szempontból fontos a bűnös egyértelmű megnevezése, akárcsak a megtámadott féllel való szolidaritás kifejezése, ahogy tette azt a Fidesz–KDNP által benyújtott, békepárti országgyűlési javaslat is, ez azonban nem járhat együtt az eszkaláció kockázatának és a szenvedésnek a növelésével. A háborús lázban égő politikusokat érdemes lenne emlékeztetni, hogy

Erről a római szerződés úgy fogalmaz, hogy „gazdasági erőforrásaik egyesítésével megőrzik és erősítik a békét és a szabadságot, és felhívják az eszményeikben osztozó többi európai népet, hogy csatlakozzanak erőfeszítéseikhez”.