Antidemokratikus demokráciacsomag

2014. július 25. Új gondolat hasított bele a hazai és európai politikai közbeszédbe. Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői beszédének egyik meghatározó gondolata az illiberális demokrácia volt. A kormányfő szavai és gondolati íve követ dobott az európai politikai gondolkodás állóvizébe. Noha már az 1990-es években voltak előzményei a politológiában és a politikai vitában az illiberális demokráciának – Fareed Zakaria ominózus 1997-es cikke után főként az Egyesült Államokban –, az Európai Unióban a magyar miniszterelnök beszédéig jórészt visszhang nélkül maradt a téma. Mondhatnám úgy is: az EU brüsszeli vezetői ezúttal sem értették meg az idők szavát.

Volt is felzúdulás a tusnádfürdői előadás után. Az önnön morális és politikai felsőbbrendűségét, tévedhetetlenségét, kizárólagosságát hirdető liberálisok a nyílt társadalom hálózatának teljes eszköztárával estek a magyar miniszterelnöknek. A megszokott The New York Times, The Washington Post duettet az Európai Bizottság, majd az Európai Parlament liberális képviselőcsoportjának kritikája követte. Az összehangolt médiatámadás előrevetítette, hogy a liberális világrend képviselői mindent meg fognak tenni politikai monopóliumuk és hatalmuk megőrzéséért. Az is világossá vált, hogy valamennyi, a liberális demokrácia egyre inkább kiüresedő mantrájával szembeállított, a kor gazdasági-társadalmi kihívásait nagyobb eséllyel kezelni célzó politikai-ideológiai keretet igyekeznek szétzúzni a fennálló liberális status quo védelmezői. Számukra a politikai pluralizmus valójában nem létezik: a brüsszeli elefántcsonttoronyból nézve minden alternatív gondolat, megközelítés, megoldás csak helytelen lehet.