Orbán Viktor: Adjunk hálát a Jóistennek, hogy nálunk még helyén vannak a dolgok
A miniszterelnök szerint mi, magyarok, csak akkor maradhatunk meg, ha megéljük a kultúránkat és a hagyományainkat.
Amikor 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, még szó sem volt arról, hogy Brüsszel majd a felzárkózási pénzekkel zsarolja Magyarországot, mert újra, egymás után negyedszer nemzeti kormányt választottak a szavazók.
Tény, hogy 2004 után hat évig nem fenyegetőzött semmivel Brüsszel. Nem is kellett. Az ország élén álló MSZP–SZDSZ-koalíció örömmel teljesített mindent, amit elvártak tőle a nyugati fővárosokban. Win-win szituáció volt ez. A hazai baloldal sütkérezett annak fényében, hogy ő a Nyugat kedvence, ő „viszi át a kompországot” keletről nyugatra. A külföldi tőke, az uniós tagállamok is jól jártak: nagyon olcsón vásároltak piacot maguknak.
A magyarok nagy többsége 2010-re azonban rájött, hogy a szocialistákat egyáltalán nem érdekli a gazdaság helyzete, a társadalmi feszültségek, csupán a politikai túlélésre játszottak. Ezért szövetkeztek az SZDSZ-szel, kormányra kerülve ezért árusítottak ki mindent. A baloldal utolsó kormányzati időszakában a külföldi befektetők és hitelezők, illetve a Nemzetközi Valutaalap kezébe adták az országot. Tizenhárom éve a posztkommunisták az 1990-ben nehezen kivívott függetlenségünket is veszélybe sodorták.