Herszoni (h)arcvesztés – mit és miért adnak fel az oroszok?

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

Be sem zárult az ostromgyűrű Kijev körül, Ukrajna elsüllyesztette a Moszkva cirkálót, majd augusztus végén, szeptember elején meglepetésszerűen vissza­vette Harkiv környékét, most pedig az oroszok Herszont is feladják. A helyzet orosz szempontból nem néz ki jól.

Tudják ezt a Kremlben is, nemhiába volt a területi székhely feladásának bejelentése olyan furcsa, amilyen: Szergej Szurovikin tábornok, az ukrajnai hadszíntér főparancsnoka a tévében leadott felvételen engedélyt kér Szergej Sojgu védelmi minisztertől, hogy kivonhassa katonáit Herszonból.

Herszon feladásának bejelentése

Az orosz információs térben gyorsan a katonai vezetők segítségére sietett az egyébként atom­csapáspárti, a hadsereg gyengeségét korábban nyilvánosan kritizáló Ramzan Kadirov csecsen vezér is, szerinte Szurovikin „nehéz, de helyes döntést hozott a hangos nyilatkozatokért vállalt értelmetlen áldozat és a katonák felbecsülhetetlen értékű életének megmentése között”. Ott volt tehát mindenki, akivel az oroszok a katonai döntéseket azonosítják –

Erre jó oka volt: az orosz vezetés politikai szinten egyértelműen azt jelezte az utóbbi hónapokban, hogy nagy tervei vannak a Herszoni területtel, Putyin maga ígérte, hogy a terület – amely az oroszok által rendezett, mások által el nem ismert népszavazás hivatalos eredménye szerint 87,05 szá­zalékos többséggel az Oroszországhoz való csatlakozás mellett szavazott – „örökre” visszatért az orosz hazába. Ennek nyomán – a nyugati sajtóhíradások szerint mérsékelt sikerrel – elindult az átállás a ru­belre és az orosz tantervre.

Október elejére azonban világossá vált, hogy az orosz politikai vezetés álláspontja puhult valamelyest Herszon kapcsán. Október 3-án Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtószóvivője újságírói kérdésre azt mondta, az úgynevezett Luganszki és Donyecki Népköztársaság esetében kitartanak a két szakadár terület 2014-es alkotmányában szereplő határok mellett – azaz vindikálják mindkét entitás egész területét –, Herszon és Zaporizzsja esetében „a határokról továbbra is tanácskozunk e területek lakosságával”.

Azaz hiába volt népszavazás, Oroszországnak október elején fogalma sem volt, mekkora területet is kívánt magához csatolni. Az újságíró igyekezett Peszkovból további részleteket is kisajtolni, például hogy a Herszoni terület ukrán ellenőrzés alatt álló része a Kreml szemszögéből Oroszországhoz vagy Ukrajnához tartozik, de a szóvivő már csak annyit közölt, hogy „nincs erről most további mondanivalóm”.

Most már látszik, hogy Oroszországban olyasmi történt, amire a korábbi hadszíntérparancsnokok alatt valószínűleg nem lehetett volna lehetőség: 

A március 1-jén elfoglalt Herszont ugyanis – amely az oroszok egyetlen bástyája volt a Dnyeper jobb partján – katonai szempontból értelmetlen volt megtartani. Az ukránok a HIMARS rakéta-sorozatvetők érkezése óta szisztematikusan elvágták az itt táborozó orosz katonákat mindenféle utánpótlástól, a várost északról és nyugatról kizárólag ukránok ellenőrizte területek határolták, természetes védvonala pedig nincs. A kikötőváros sem a Donbasz és a Krím szárazföldi összeköttetését szolgáló korridorhoz nem kell, sem a Krím vízellátásának biztosításához (annak kulcsa Nova Kahovka).

A városnak egy esetben lett volna katonai jelentősége: ha az oroszok továbbmentek volna a kikötőként és hadiipari központként is jelentős Mikolajiv, majd Odessza felé – erről azonban Herszon feladásával most látványosan lemondtak.

Izgalmas adalék, hogy a visszavonulás után a Herszoni terület orosz közigazgatásának székhelyéül Henicseszket (Genyicseszk) tették meg, amely a közigazgatási egység délkeleti csücskében fekszik – így az oroszok a Herszoni terület szinte egészéből kivonulhatnak úgy, hogy kommunikációs szempontból végig elmondhatják: nem adták fel a területet.

A kikötőváros elhagyásával azonban az oroszok kezéről leolvadt gyakorlatilag minden olyan terület, amelyet minimumcéljuk, Doneck és Luhanszk megszerzése érdekében alkualapnak használhattak volna.

ahelyett, hogy a nekik állítólag valóban fontos részekre koncentráltak volna, például a Donecki területre, ahol február 24. óta gyakorlatilag semmi érdemi előrehaladást nem tudnak felmutatni, miután egyetlen jelentős zsákmányukat, Limant szintén feladták.

Nyitóképen: Volodimir Zelenszkij elnök ukrán katonákkal fotózkodik Herszonban november 14-én. Fotó: AFP / Handout / Ukrán elnöki hivatal sajtóosztály