Herszon feladása az oroszok sokadik látványos veresége az ukrajnai háborúban – és bár katonailag értelmetlen lett volna megtartani, a kivonulás sötét árnyékot vetett Oroszország hitelességére.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban
Be sem zárult az ostromgyűrű Kijev körül, Ukrajna elsüllyesztette a Moszkva cirkálót, majd augusztus végén, szeptember elején meglepetésszerűen visszavette Harkiv környékét, most pedig az oroszok Herszont is feladják. A helyzet orosz szempontból nem néz ki jól.
Tudják ezt a Kremlben is, nemhiába volt a területi székhely feladásának bejelentése olyan furcsa, amilyen: Szergej Szurovikin tábornok, az ukrajnai hadszíntér főparancsnoka a tévében leadott felvételen engedélyt kér Szergej Sojgu védelmi minisztertől, hogy kivonhassa katonáit Herszonból.
Herszon feladásának bejelentése
Az orosz információs térben gyorsan a katonai vezetők segítségére sietett az egyébként atomcsapáspárti, a hadsereg gyengeségét korábban nyilvánosan kritizáló Ramzan Kadirov csecsen vezér is, szerinte Szurovikin „nehéz, de helyes döntést hozott a hangos nyilatkozatokért vállalt értelmetlen áldozat és a katonák felbecsülhetetlen értékű életének megmentése között”. Ott volt tehát mindenki, akivel az oroszok a katonai döntéseket azonosítják –
Erre jó oka volt: az orosz vezetés politikai szinten egyértelműen azt jelezte az utóbbi hónapokban, hogy nagy tervei vannak a Herszoni területtel, Putyin maga ígérte, hogy a terület – amely az oroszok által rendezett, mások által el nem ismert népszavazás hivatalos eredménye szerint 87,05 százalékos többséggel az Oroszországhoz való csatlakozás mellett szavazott – „örökre” visszatért az orosz hazába. Ennek nyomán – a nyugati sajtóhíradások szerint mérsékelt sikerrel – elindult az átállás a rubelre és az orosz tantervre.
Október elejére azonban világossá vált, hogy az orosz politikai vezetés álláspontja puhult valamelyest Herszon kapcsán. Október 3-án Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtószóvivője újságírói kérdésre azt mondta, az úgynevezett Luganszki és Donyecki Népköztársaság esetében kitartanak a két szakadár terület 2014-es alkotmányában szereplő határok mellett – azaz vindikálják mindkét entitás egész területét –, Herszon és Zaporizzsja esetében „a határokról továbbra is tanácskozunk e területek lakosságával”.
Azaz hiába volt népszavazás, Oroszországnak október elején fogalma sem volt, mekkora területet is kívánt magához csatolni. Az újságíró igyekezett Peszkovból további részleteket is kisajtolni, például hogy a Herszoni terület ukrán ellenőrzés alatt álló része a Kreml szemszögéből Oroszországhoz vagy Ukrajnához tartozik, de a szóvivő már csak annyit közölt, hogy „nincs erről most további mondanivalóm”.
Most már látszik, hogy Oroszországban olyasmi történt, amire a korábbi hadszíntérparancsnokok alatt valószínűleg nem lehetett volna lehetőség:
A március 1-jén elfoglalt Herszont ugyanis – amely az oroszok egyetlen bástyája volt a Dnyeper jobb partján – katonai szempontból értelmetlen volt megtartani. Az ukránok a HIMARS rakéta-sorozatvetők érkezése óta szisztematikusan elvágták az itt táborozó orosz katonákat mindenféle utánpótlástól, a várost északról és nyugatról kizárólag ukránok ellenőrizte területek határolták, természetes védvonala pedig nincs. A kikötőváros sem a Donbasz és a Krím szárazföldi összeköttetését szolgáló korridorhoz nem kell, sem a Krím vízellátásának biztosításához (annak kulcsa Nova Kahovka).
A városnak egy esetben lett volna katonai jelentősége: ha az oroszok továbbmentek volna a kikötőként és hadiipari központként is jelentős Mikolajiv, majd Odessza felé – erről azonban Herszon feladásával most látványosan lemondtak.
Izgalmas adalék, hogy a visszavonulás után a Herszoni terület orosz közigazgatásának székhelyéül Henicseszket (Genyicseszk) tették meg, amely a közigazgatási egység délkeleti csücskében fekszik – így az oroszok a Herszoni terület szinte egészéből kivonulhatnak úgy, hogy kommunikációs szempontból végig elmondhatják: nem adták fel a területet.
A kikötőváros elhagyásával azonban az oroszok kezéről leolvadt gyakorlatilag minden olyan terület, amelyet minimumcéljuk, Doneck és Luhanszk megszerzése érdekében alkualapnak használhattak volna.
ahelyett, hogy a nekik állítólag valóban fontos részekre koncentráltak volna, például a Donecki területre, ahol február 24. óta gyakorlatilag semmi érdemi előrehaladást nem tudnak felmutatni, miután egyetlen jelentős zsákmányukat, Limant szintén feladták.
Se kiköpni, se lenyelni
Ukrajna számára Herszon visszavétele – a győzelmi mámor ellenére – keserédes élmény lesz. A múlt héten hét hidat semmisítettek meg az oroszok, ebből négy a Dnyeper két partját kötötte össze, a legjelentősebb az Antonivkai híd volt. Jelentős károk érték emellett Herszon fűtési, víz- és áramellátási, valamint kommunikációs infrastruktúráját, a kivonuló orosz katonák pedig súlyos fosztogatást rendeztek, elvittek például tizenötezer műalkotást a városi múzeumból, a herszoni állatkert lakóinak döntő többségét, valamint a herszoni katedrális kriptájából Grigorij Patyomkinnak, Nagy Katalin cárnő szeretőjének csontjait. Látványosan nem tud mit kezdeni a helyzettel az orosz kormánypárti közvélemény sem. A Gazprom tulajdonolta NTV műsorvezetője, Andrej Norkin Meszto vsztrecsi (találkozóhely) című műsorában kitűnően összefoglalta, hogy miért: az adás felvezetőjében elmondta, nem fogja tudni kifejteni a véleményét Szergej Sojgu miniszter döntéséről, mert akármit mondana róla, börtönbe kellene mennie. Ha támogatná, akkor azért, mert nyilvánosan Oroszország területi integritásának megsértésére szólítana fel, amely az orosz büntető törvénykönyv 280. paragrafusának 1. szakasza szerint több év szabadságvesztéssel jár, ha viszont nem támogatná, akkor a hadsereg nyilvános lejáratását követné el ugyanazon paragrafus 3. szakasza szerint, amiért szintén börtön járna.
Nyitóképen: Volodimir Zelenszkij elnök ukrán katonákkal fotózkodik Herszonban november 14-én. Fotó: AFP / Handout / Ukrán elnöki hivatal sajtóosztály
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy lassan mindenkinek elege lesz az ukránok pénz- és lőszerpazarlásából.
Mindenkit meglepett az ukrán elnök.
Az ukrán államfő szerint nem tökéletes a tervezet, de az alapvető részei megvannak.
Lukasenka és Putyin szomszédja határozott lépéseket helyezett kilátásba.
Az amerikai alelnök szerint az ukránok beletörődhetnek Donyeck elvesztésébe.
Már a szomszédban sem hisznek az ukrán csodában.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
