Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.
Az idén hatvanéves költő-esszéíró Végh Attilának nemrég jelent meg a kilencedik verseskötete. Ezzel a száraz tényközléssel nyilván nem mozgatom meg senki fantáziáját, talán csak annyiban, hogy kilenc verseskötet már nyilvánvalóan kirajzol valamiféle ívet, bár ezeket az íveket költők esetében igencsak nehéz meghatározni. Végh esetében is nehéz, de nála azért nehéz, mert első kötetének megjelenése óta (Az ügyész sétája, 1999) karakteres, jól felismerhető hangja van, a hanghoz pedig olyan irányultság tartozik, amely negyedszázad elteltével is határozottan felismerhető. Véghnek is megvan a maga nagy témája, amelytől nem tágít, s ez a nagy témája adja szinte minden versének kötőanyagát. Némiképp leegyszerűsítve arról van szó nála, hogy milyen az ember viszonya a léthez, megismerhető-e a létezés innen, a szűkös emberi koordináta-rendszerből nézve. Végh úgy beszél ezekről az alapkérdésekről, hogy közben mégsem válik fennköltté vagy tudálékossá, van humora, iróniája, nem ájul el a saját zsenialitásától. Ebben az új kötetben mintha lenne egyfajta összegző szándék, a közelgő elmúlással való szembenézés újra és újra előkerül. A címadó vers sűríti mindezt a legszebben, amelyben az elsüllyedt, mégis örökkévaló múltról beszél, s lehetne még említeni jó néhány darabot a kötetből, amely megállítja az olvasót. Végh nem szemérmes költő, nem rejti véka alá a testi vágyakat, testi bajokat, nem tesz úgy, mintha kizárólag a szellem légritka magasságaiban időzne. Mondhatnám, hogy az öregség ennek a kötetnek a rejtett középpontja, a távolodás melankóliája. De szó sincs itt rezignációról, beletörődésről, sőt. A kötetet nyitó A holdalatti mozgalom című vers például minden, csak nem egy élettől búcsúzó költői program. A Transzbeton arról a világról beszél, amely egyre mélyebbre süllyed bennünk.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Kétéves kutatómunka, huszonhárom tájegység szándékosan szubjektív bemutatása, kézzel készített térképek és illusztrációk: a Magyarország – Az útikönyv című grandiózus kötet a hazaszeretet és a hiányérzet találkozásából született.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
„Biztos vagyok benne, hogy megoldást lehet találni a gázszállításokra több uniós ország számára úgy, hogy a gáztranzit Szlovákia és Ukrajna területén keresztül megmarad” – tette hozzá a szlovák kormányfő.
Izrael éppen annak köszönhetően tudott sikereket aratni a régióban, mert szinte minden alkalommal figyelmen kívül hagyták Washington tanácsait
