Knopf Alexandra írása a Mandiner hetilapban
Történelmi győzelmet aratott vasárnap az Orbán Viktor vezette jobboldal az országgyűlési választáson. Bebizonyosodott egyúttal, hogy a magyar demokrácia él és virul, sőt köszöni szépen, jól van, hiszen 1990 óta ez volt a harmadik legnagyobb részvételt elérő országos választás Magyarországon.
Úgy tűnik, a magyarok értették és érezték, hogy a tét óriási: béke és biztonság vagy rombolás és háború. Mindazok, akik a Fideszre adták a voksukat, tudták, hogy egy válságokkal teli időszakban, amikor ráadásul a közvetlen szomszédságunkban véres háború dúl, egy gyakorlott, stabil kormányra van szükségünk. Olyan vezetőkre, akiknek helyén van az eszük és a szívük, és akik kellő tapasztalattal a tarsolyukban tudnak szembenézni az új század kihívásaival. Akik képesek nemzetben gondolkodni, akiknek van jövőképük, és akik nem félnek képviselni a magyar érdekeket – még totális ellenszélben sem.
A Fidesz nemzetegyesítő projektje negyedjére is sikerrel zárult, az ellenzéké azonban csúfos kudarcot vallott. Igaz, hogy a veszteseknek mindig könnyebb dolguk van, hiszen elbuktak, és ez egyértelműen tudatja velük, hogy mást és másképpen kell csinálniuk. A baloldal valamiért mégis mintha elzárkózott volna a tapasztalatok megismerésétől, és most tehetetlenül vergődik saját elitje szorításában.