A karácsonyi időszak egy részét abban az amerikai államban töltöttem, ahol gyermekkorom nagy részét: Vermontban. Az állam ma már baloldali társadalmi politikájáról és progresszív washingtoni politikusairól ismert, de ez nem volt mindig így. Egy vermonti gazda, Romaine Tenney tragikus története szinte tökéletesen összefoglalja ennek az apró államnak a sorsát – egyúttal emlékeztetőül szolgál, hogy a küzdelem, amelyben részt veszünk, néha áldozatokat követel. Tenney 1964-ben felgyújtotta házát és saját magát az ellen tiltakozva, hogy a kormányzat kisajátította a földterületeit egy Észak-Vermont felé terjeszkedő államközi autópálya építéséhez. Nem foglalkozott a felajánlott kártalanítással: ott maradt, végignézte, ahogy a buldózerek elpusztítják a földjét, majd mindennek véget vetett.
A sztráda azóta jóval elérhetőbbé tette Vermontot a „kívülállók” számára: politikailag liberális „városi menekültek” ezreinek otthonává vált, akik aztán elfoglalták az államot. Tenney lángoló tiltakozása fordulópontot jelentett Vermont történetében. A gazda hamarosan népi hős lett. Ma már költemények, szellemtörténetek és dalok őrzik emlékét.
Amikor 2020 elején a covidjárvány betört az Egyesült Államokba, hasonló jelenséget lehetett látni: New Yorkból, Bostonból és más városokból érkeztek urbánus menekültek, akik magukkal hozták nagyvárosi nagyszájúságukat és közvetlenkedésüket a nyugalmas vidékre. Eszünkbe juthat a legendás szabadságharcos, Ethan Allen figyelmeztetése a városi megszállókról: „A völgy istenei nem a hegy istenei.” Ezek az új városi menekültek magukkal hozták a pénzüket – nagyon sokat. A 2020–2021-es ingatlanvásárlási őrület nyomán azon vermontiaknak, akik már nemzedékek óta itt élnek, egyre elérhetetlenebbé váltak a házak. És nem találtak megértő fülekre. Az állami törvényhozók – közülük sokan szintén újonnan érkeztek – elzárkóztak a munkásosztálybeli vermontiak aggodalmainak orvoslása elől. Növelni kezdték a helyi adókat, új adórendszereket találtak ki, s közben képviselték kedvenc ügyeiket – diverzitás, egyenlőség, befogadás –, amelyeknek semmi közük a legtöbb vermonti életéhez. Ami a társadalmi igazságosság orgiájában a politikacsinálók részéről elveszett: a közjó és az arány érzéke.
Kuleba nem finomkodott, sötét jövőt jósolt: nyíltan kimondta, hogy Amerikában nem lehet teljesen megbízni, az európai döntésképtelenség árát pedig az egész kontinens meg fogja fizetni.
A Wall Street Journal elemzése sokkoló képet fest: a kontinens vezetői ráébredtek, hogy Amerika és Kína már a fejünk felett osztja újra a világot.
Nagy-Britannia új határidőt is megszabott.
„Őszintén reméljük, hogy a méltányos béke és a garantált biztonság közös eredményünk lesz!” – fogalmazott az ukrán elnök.
Ezzel egy „elitcsapathoz” csatlakoznak, a lengyel pilóták már gyakorlatoznak is a gépeken.
A Politico szerint az amerikai fegyverek és hírszerzési információk pótlása gyakorlatilag lehetetlen.
Kuleba nem finomkodott, sötét jövőt jósolt: nyíltan kimondta, hogy Amerikában nem lehet teljesen megbízni, az európai döntésképtelenség árát pedig az egész kontinens meg fogja fizetni.
A hivatalos kommunikáció sikerekről harsog, de a színfalak mögött drámai a helyzet. A rendszerre rálátó forrás szerint a „rendszerváltó kártyák” száma valójában mélyrepülésben van, a valós adat köszönőviszonyban sincs a reklámozottal.
