Gombaszög vonzásában

A Sajó völgyében fekvő Gombaszög település neve napjainkban a szélesebb közvéleményben főként a felvidéki magyar ifjúsági-értelmiségi nyári táborok színhelyeként ismert. E találkozók gyökerei a két világháború közötti időszakig nyúlnak vissza, amikor is a prágai magyar diákság egyik szervezetének Gombaszögön volt a tábora. 1928 nyarán pedig e helyütt bontott zászlót a cserkészmozgalomból kifejlődő, Sarló néven ismertté vált értelmiségi törekvés, amelyről Bajcsi Ildikó történésznek, a budapesti Clio Intézet munkatársának Kisebbségi magyar küldetés Csehszlovákiában címmel idén megjelent könyve szól.

A szerző szerint a Sarló egyszerre volt nemzedéki és értelmiségi mozgalom, képviselői az első olyan generációhoz tartoztak, „amelynek a családi neveléstől az iskolákon át egészen a pályakezdésig minden ponton szembesülnie kellett azzal, hogy életének, identitásának állampolgári, jogi, gazdasági, foglalkozási feltételeit nem a magyar, hanem a csehszlovák nemzetállam határozza meg, miközben anyanyelvi, kulturális, történeti önazonossága magyar maradt”. Ebből kifolyólag a mozgalomban szerepet vállaló fiatalok a nemzetiségi és társadalmi nehézségek megoldására összpontosítottak. Ennek keretében láttak hozzá feltérképezni a dél-szlovákiai magyar falvak paraszti népességének problémáit, amivel szembesülve népnevelő tevékenységbe kezdtek, megújítva a vidéki cserkészet és az iskolai önképzőkörök munkáját. Kísérletet tettek továbbá a hátrányos helyzetű, falusi, valamint vidéki kisvárosi értelmiség kineveléséhez szükséges intézményhálózat megteremtésére.