Többen is hagiográfiának, kritikátlan Orbán-magasztalásnak minősítették G. Fodor Gábor nemrég megjelent, Az Orbán-szabály című munkáját, amely alcíme szerint tíz fejezetet tartalmaz az Orbán-korszak első tíz évéből. Ezen kritikák azonban félreértették, G. Fodor Gábor miről is kívánt írni.
G. Fodor Gábor nem árul zsákbamacskát, amikor így határozza meg magát: „politikai filozófus, az Orbán-csapat tagja”. Ez rögtön felveti az objektivitás és függetlenség médiával kapcsolatban rendszeresen felmerülő kérdését. Az objektivitásnak és függetlenségnek tudniillik más dimenzióját hangsúlyozza a mai magyar bal- és jobboldal. A baloldal szerint a függetlenség a kormánytól való függetlenség, ami az objektivitás záloga. A jobboldal nem ebben méri a dolgot, bár érti, hogy az anyagi-egzisztenciális függetlenség is fontos lehet. Azt mondja: mindenki függ valamitől, valakitől; ha nem a kormánytól, akkor más pártoktól, az ellenzéktől, külföldi forrásoktól, a vállalattól, a piactól, az olvasótól, a közönségtől vagy a szakmai közegtől. Kimondja: nem létezik olyan objektivitás, amilyet a baloldal kiált (szemben az azt tagadó nyugati baloldallal).
A tények adottak ugyan, de még a társadalomtudomány világát is átitatja az ideológiai meggyőződés – ami erősen baloldali. Igazság létezik, de nincs felőle konszenzus, ezért jobb, ha mindenki beismeri, milyen világnézetet vall magáénak. Ettől még létezik méltányosság és kiegyensúlyozottság, de világnézeti semlegesség nincs.
Megtudtuk Szánthó Miklóstól, hogy Donald Trump kiket tart a valódi szövetségeseinek európai politikai szereplők közül. Továbbá annak részleteibe is beavatott minket az Alapjogokért Központ főigazgatója, hogy mi az amerikai elnök békestratégiája.
A kommunikációs igazgató szerint Magyar Péter hazudik és marhaságokat beszél.
A Tisza Párt elnöke – ahogy szokott – a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban is ígérget és fenyegetőzik.
Kovács Zoltán szerint a távozó demokrata adminisztráció kicsinyes bosszúja volt Rogán Antal kitiltása, de már megtették a szükséges lépéseket a helyzet megoldása érdekében.
A bukfenckirály ismét produkálta magát.
Bosszant az a trend, hogy mostanában divatja lett a nemzetünk kigúnyolása, csúfolása, leszólása.
George Simion reakciójában azt írta: „a hatalom honatyái” gúnyt űznek a parlamenti procedúrákból, és azzal fenyegette őket, hogy hamarosan üt az ő órájuk”.
