A félreértett Orbán-szabály

G. Fodor Gábor nem árul zsákbamacskát, amikor így határozza meg magát: „politikai filozófus, az Orbán-csapat tagja”. Ez rögtön felveti az objektivitás és függetlenség médiával kapcsolatban rendszeresen felmerülő kérdését. Az objektivitásnak és függetlenségnek tudniillik más dimenzióját hangsúlyozza a mai magyar bal- és jobboldal. A baloldal szerint a függetlenség a kormánytól való függetlenség, ami az objektivitás záloga. A jobboldal nem ebben méri a dolgot, bár érti, hogy az anyagi-egzisztenciális függetlenség is fontos lehet. Azt mondja: mindenki függ valamitől, valakitől; ha nem a kormánytól, akkor más pártoktól, az ellenzéktől, külföldi forrásoktól, a vállalattól, a piac­tól, az olvasótól, a közönségtől vagy a szakmai közegtől. Kimondja: nem létezik olyan objektivitás, amilyet a baloldal kiált (szemben az azt tagadó nyugati baloldallal).

A tények adottak ugyan, de még a társadalomtudomány világát is átitatja az ideológiai meggyőződés – ami erősen baloldali. Igazság létezik, de nincs felőle konszenzus, ezért jobb, ha mindenki beismeri, milyen világ­nézetet vall magáénak. Ettől még létezik méltányosság és kiegyensúlyozottság, de világnézeti semlegesség nincs.