Azt hitték, jó a koronavírus ellen, most derült ki, tévedtek
Több ezer elkerülhető halálesetet okozhatott a hidroxiklorokvin.
Még a régi szép, pandémia előtti időkben történt. Befejeztem a kérdésekre a válaszadást, és elégedetten dőltem hátra székemben az Amsterdam Business Schoolban. Megelégedettségemet hamarosan elképedés váltotta fel. Az utánam következő előadó a kötelező oltások mellett érvelt, amit a felkért hozzászólók erősen támadtak. Érveik nagyjából azon nyugodtak, hogy egy olyan környezetben, ahol szinte mindenki be van oltva egy bizonyos betegség ellen, az államnak nincs joga rákényszeríteni az oltást az azt ellenzőkre. Sőt, a modern orvostudomány fejlettsége lehetővé teszi, hogy az átoltottság egy bizonyos szintje után az oltás kötelezővé tételéről akár esetről esetre döntsenek. Egész jól ki lehet ugyanis számolni, hogy egy-egy oltásellenző be nem oltása mekkora rizikót jelent önmagára és a közösségre nézve. Ha ez a veszély elhanyagolható, őt már felesleges beoltani. Felmerült egy másik szempont is. Empirikus kutatások azt sugallják, hogy a kötelező oltásokkal szembeni ellenérzések negatívan befolyásolhatják más, nem kötelező oltások felvételét, ezért nem feltétlenül „éri meg” bármely oltást is kötelezővé tenni.
Nyilván ekkor még csak néhány szakértő számolt egy, az egész világot megbénító és ennyire tragikus kimenetelű járvánnyal. Én jogászként biztosan nem tartoztam közéjük. Elképedésemet sokkal inkább jogi természetű aggályok okozták. Megdöbbentett, hogy már ott tartunk, hogy a jog általánosan kötelező erejét szaktudományos (orvosi, közgazdaságtani stb.) alapon szaggatják fel. Ekkor megtanultam, hogy egy tudósnak mindig intuíciója, ösztönei és érzelmei mögé kell kérdeznie. Volt-e egyáltalán racionális oka a felháborodásomnak? Hogy érzékeltessem a fenti jogfelfogás abszurditását, egy példát fogok segítségül hívni. És ígérem, nem játszom ki azt az egyszerű kártyát, hogy az orvostudomány mai fejlettségi szintjén nincs ok tiltani mondjuk az apa és lánya közti vérfertőző kapcsolatot. Egyrészt a fogamzásgátló eszközök ma már szinte teljes biztonságot nyújtanak, másrészt ha megfoganna is egy ilyen kapcsolatból a gyermek, még idejekorán ki lehetne szűrni a genetikailag beteg magzatokat. Így a tilalom egyetlen objektív oka, a beteg gyermek születésének megakadályozása elenyészik: a saját hálószobájában minden felnőtt azt csinál, amit akar, ha azt a másik is akarja.