A bomlás folyamatai – fejezetek a Hórusz Archívumból

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.

Az ókori Egyiptom máig legismertebb szimbólumai között tartjuk számon a Hórusz-szemet, amely védelmet és egészséget ígér viselőjének, legyen szó épületdíszítő motívumról, amulettről vagy a hieroglif írásban betöltött egyes számjegyről. Az embertestű és sólyomfejű isten szemét a legenda szerint Széth, a zűrzavar és a pusztítás istene hasította hatfelé – hogy később mágikus úton gyógyuljon be e testrész. Hórusz szeme a pupillától a könnycseppig a szétesett, végletekig fragmentálódott világ rekonstrukciójának kísérletét is jelképezi, mert a részekből áll össze az egész, a teljességre való törekvés pedig archaikus mozgatója az emberiségnek.

A filmoperatőr Kardos Sándor mintegy fél évszázada döntött úgy, hogy fényképészmester édesapja hagyatékára alapozva gyűjtésbe fog. A mára több százezresre duzzadt Hórusz Archívum nem hasonlítható egyetlen átlagos fényképgyűjteményhez sem. A kollekcióra jellemző, hogy a véletlenre, a tévedésre, az akaratlan vagy szándékos beavatkozásra és rongálásra, valamint a fotónyersanyag – negatív és papírkép – fizikai, kémiai vagy biológiai sérülésére és bomlására alapoz. Kardos tehát évtizedek óta olyan fotográfiákat gyűjt, amelyeket értéktelennek és kidobandónak tartanak; az emlékek közül pedig kitörlésre, megsemmisítésre szántak tulajdonosaik. A gyűjtő valójában arra törekszik, hogy a részekből, az emberi élet apró és túlnyomórészt felejtésre kárhoztatott rezdüléseiből az enciklopédikusság gesztusával összeállítsa az egészet. A bomlás virágai – Fejezetek a Hórusz Archívumból című kiállítás most ennek a kísérletnek a szuggesztív bemutatását kínálja három jól körülhatárolható fejezeten keresztül.