A múlt héten több nyilvános vita is volt a Momentum európai parlamenti képviselői és közöttünk. Annak, amelyiken Cseh Katalin és én vettem részt, alapvető témája az EU következő hétéves költségvetése és az ezzel kapcsolatos jogállamisági garanciákra vonatkozó tervek voltak. Egy ponton aztán nyilván valahogy a médiapluralitás kérdésére terelődött a szó. A nyugatról érkező és a hazai ellenzék körében jól rezonáló kritikákat a képviselő ismertette: Magyarországon folyamatosan romlik a médiaszabadság helyzete, idehaza egyre kevésbé lehet kiegyensúlyozottan tájékozódni és a többi. Nagyjából hasonló szellemi alapokból táplálkozhatott Věra Jourová is. Az Európai Bizottság alelnöke szerint a magyar emberek képtelenek megalapozott politikai döntést hozni a vélelmezetten egyoldalú tájékoztatás miatt, ezért az EB napokban kiadott jogállamisági jelentése is többek között a média nem megfelelő viszonyait veti Magyarország szemére.
Rögzítsük: a médiaszabadság kérdése fontos ügy. Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy milyen az, amikor a sajtó nem szabadon működik. A kommunizmus évtizedeiben napi szintű tapasztalás volt ez mindenki számára, s azóta is a közéletben elhangzó vélemények és azok következményei alapján mérjük le leginkább, hogy mekkora a szabadság mértéke idehaza. Így – egy pontig – vegyünk komolyan minden kritikát, s nyugodtan tartsunk önvizsgálatot. A külföldről érkező, de a hazai ellenzék által nyilvánvalóan sugalmazott kritikák visszatérő sajátossága, hogy a magyar médiatulajdonosi kör koncentrációja, valamint az egyes médiumok pártossága miatt veszik le rólunk a keresztvizet.
Nos, ha ez a gond, akkor nem lehet a kérdésről értelmes beszélgetést folytatni anélkül, hogy megegyeznénk abban: ezek mind globális, nem speciálisan magyar jelenségek. Ugyanilyen kommentárokat ugyanis a legtöbb demokratikus országban lehet olvasni. A Cseh Katalinnal folytatott vita során is próbáltam ezekről a fontos nemzetközi összefüggésekről eszmét cserélni, de minden kísérletem ellenére jól láthatóan nem jártam sikerrel. Ha a magyar baloldallal nem lehet is ilyen kérdéseket 1.0-s verziónál bonyolultabb módon megvitatni, azért mi még ne mondjunk le erről.
„Ha a magyar baloldallal nem lehet is ilyen kérdéseket 1.0-s verziónál bonyolultabb módon megvitatni, azért mi még ne mondjunk le erről”
Mi a Tisztítótűz hadművelet valódi célja? Ráéghet-e a Fideszre az NKA-botrány? Mi lesz Sulyok Tamással, és mit szól ehhez Brüsszel? Lehet-e visszaút Orbán Viktornak és hogy áll most a patrióta építkezés az Európai Unióban?
Az állásfoglalás egyelőre nem képezi a hivatalos Etikai Kódex részét.
Az európai polgári kezdeményezés elindítói szerte a kontinensen mozgósítanak azért, hogy rászorítsák az EU vezetőit a migrációs politika radikális, európai érdekeket képviselő átalakítására.
Nem a pártok, hanem a nyilvánosság kapuőrei döntik el, mit lát a választó? A Hírkereső-ügy túlmutat önmagán: rávilágít arra, hogyan válhat a média a politikai küzdelmek egyik legfontosabb, mégis legkevésbé látható szereplőjévé.
Az olasz miniszterelnök nyíltan bírálta Spanyolország migránslegalizációs programját.
Washington jelentős katonai átrendeződést készít elő a kontinensen.
A légiriadó idején sokan gyermekekkel, háziállatokkal és személyes holmijaikkal a metróállomásokon kerestek menedéket.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
