80 éve, 1940. szeptember 24-én hunyt el Iványi-Grünwald Béla.
Hogy az európai határok átjárhatósága, valamint a kontinens kulturális-művészeti áramlatainak termékeny egymásra hatása nem valamiféle neofita felbuzdulás, azt a festőművész Iványi-Grünwald Béla példája is bizonyítja, aki a legnagyobb természetességgel járt-kelt Budapest, München, Párizs, Nagybánya, Kecskemét városok és Somogy vármegye lankái között. Iványi-Grünwald abban is kitűnt kortársai közül, hogy jártában-keltében oktatott, és művésztelepeket is alapított, jelentékenyen hozzájárulva a magyar képzőművészet nemzetközi vérkeringésben tartásához és meghatározó hazai festőgenerációk kineveléséhez – mindezt az előző századforduló évtizedeiben.
A Siófok közeli Som községben a kiegyezés évében született festőművész témaválasztásait nem kizárólagosan, de egész életében meghatározta a természeti táj, és az erre való fogékonysága már akkor megmutatkozott, amikor az kissé nehézkesen illeszkedett a pesti Mintarajziskola – a jelenlegi Magyar Képzőművészeti Egyetem – akadémikusképzésébe. Bár magunk között szólva mesterével, Székely Bertalannal egyáltalán nem járt rosszul.
Nem véletlen, hogy a budapesti tiszás képviselők nevét sem tudtam megjegyezni, annyira súlytalanok. Bár ha rombolni és hergelni kell, akkor elemükben érzik magukat! Krupincza Mariann írása.
Ha tíz percre is, de pénteken leállhat a tömegközlekedés a fővárosban. Káosz uralkodik Budapesten. A kommunikációban arról nincs szó, hogy mennyi pénzzel vette át a kasszát Budapest baloldali vezetése.
Még az ukránokat is meglepte a minisztérium döntése.
A Budapest közlekedését romba dönteni készülő főpolgármestert már minden oldalról próbálják visszafogni.
Elszabadultak az indulatok a szankcióktól.
Egyelőre semmit nem tudni arról, kiket indítana a Tisza az egyéni körzetekben, és hogy kik alkotnák a pártlistát.
Egyelőre vége az ukrán agráróriások profitját gyarapító szolidaritásnak, de Brüsszel megígérte Kijevnek, nem járnak rosszabbul.
