A képességre figyeljünk, ne a fogyatékra!

Gacsályi Sára interjúja a Mandiner hetilapban.

„Mikor először mesélni kezdtem az ötletemről, mindenki le akart beszélni. Volt, aki azt mondta, ne Magyarországon, más csak azt, ne vidéken csináljam. Akadt olyan is, aki kijelentette: ő biztos nem enne olyan ételből, amelybe belecsorgott a fogyatékosok nyála. Neki csak annyit mondtam, hogy én sem” – sorolja a kezdeti nehézségeket Mészáros Andrea az Ízlelő étterem déli zsúfoltságában. Az elegáns budai miliőben a vészjósló elméleti megközelítéstől száz százalékban eltérő gyakorlatot látunk: minden patyolattiszta, a felszolgálás – még ezen a rekordforgalmú napon is – hibátlan, az ételek kiválóak. Elsőre fel sem tűnik az embernek, hogy a hely eltérne bármelyik jó színvonalú fővárosi étteremtől, pedig a különbözőség adja magát: az ügyvezető Andreán és a séfen, illetve helyettesén kívül az összes dolgozó megváltozott munkaképességű. Akadnak köztük siketek, nagyothallók, mozgássérültek, autisták, és mindegyikük számára akadnak feladatok is, amelyek ellátására tökéletesen alkalmasak. „Van nálunk 140-es iq-val rendelkező kerekesszékes alkalmazott, aki a vezetéshez szükséges számításokat végzi, és értelmileg akadályozott munkavállaló is, aki a krumplit fel tudja hozni a pincéből. Mindkettőjükre szükségünk van, hogy a hely működni tudjon” – részletezi Andrea.

A balett-táncosnak készülő nő a kilencvenes évek végén választott új pályát, a frissen indult szociálpolitika szakon találta magát. 2007-ben már a Kék Madár Alapítvány ügyvezető kurátoraként vezette az Ízlelő szekszárdi egységének nyitását, majd 2019-ben a fővárosi étterem indulását. „Sok mindent tapasztaltam az évek alatt, és egyre biztosabb lettem abban, hogy a magyar emberek nem kirekesztők, és semmivel sem gondolkodnak előítéletesebb módon, mint Nyugaton – vallja Andrea. – Szekszárdon mára rendkívül támogató közösség gyűlt körénk, és a fővárosban is nagyon jó a fogadtatás.”