Kimondta Szoboszlai a frankót Kerkez Milosról
A Liverpool magyar középpályása válogatottbeli társáról nyilatkozott, de azt is elárulta mit szeret enni, illetve mit ábrázol legújabb tetoválása.
Tizenhárom éve Mészáros Andrea vezetésével nyitott meg elsőként az országban túlnyomórészt fogyatékosokat foglalkoztató étterem. Az azóta eltelt időszak tapasztalatairól és új budai éttermükről beszélgettünk a Kék Madár Alapítvány ügyvezetőjével.
Gacsályi Sára interjúja a Mandiner hetilapban.
„Mikor először mesélni kezdtem az ötletemről, mindenki le akart beszélni. Volt, aki azt mondta, ne Magyarországon, más csak azt, ne vidéken csináljam. Akadt olyan is, aki kijelentette: ő biztos nem enne olyan ételből, amelybe belecsorgott a fogyatékosok nyála. Neki csak annyit mondtam, hogy én sem” – sorolja a kezdeti nehézségeket Mészáros Andrea az Ízlelő étterem déli zsúfoltságában. Az elegáns budai miliőben a vészjósló elméleti megközelítéstől száz százalékban eltérő gyakorlatot látunk: minden patyolattiszta, a felszolgálás – még ezen a rekordforgalmú napon is – hibátlan, az ételek kiválóak. Elsőre fel sem tűnik az embernek, hogy a hely eltérne bármelyik jó színvonalú fővárosi étteremtől, pedig a különbözőség adja magát: az ügyvezető Andreán és a séfen, illetve helyettesén kívül az összes dolgozó megváltozott munkaképességű. Akadnak köztük siketek, nagyothallók, mozgássérültek, autisták, és mindegyikük számára akadnak feladatok is, amelyek ellátására tökéletesen alkalmasak. „Van nálunk 140-es iq-val rendelkező kerekesszékes alkalmazott, aki a vezetéshez szükséges számításokat végzi, és értelmileg akadályozott munkavállaló is, aki a krumplit fel tudja hozni a pincéből. Mindkettőjükre szükségünk van, hogy a hely működni tudjon” – részletezi Andrea.
A balett-táncosnak készülő nő a kilencvenes évek végén választott új pályát, a frissen indult szociálpolitika szakon találta magát. 2007-ben már a Kék Madár Alapítvány ügyvezető kurátoraként vezette az Ízlelő szekszárdi egységének nyitását, majd 2019-ben a fővárosi étterem indulását. „Sok mindent tapasztaltam az évek alatt, és egyre biztosabb lettem abban, hogy a magyar emberek nem kirekesztők, és semmivel sem gondolkodnak előítéletesebb módon, mint Nyugaton – vallja Andrea. – Szekszárdon mára rendkívül támogató közösség gyűlt körénk, és a fővárosban is nagyon jó a fogadtatás.”