Home office: Az otthoni aknamező

Először is: hacsak nem vagyunk művészek, informatikusok vagy filozófusok, az irodai, de legalábbis csoportban végzett munka sokkal közelebb áll több százezer éves genetikai kódjainkhoz, mint a magányos küzdelem. Tehát a home office kissé természetellenes dolog, még akkor is, ha növekszik az automatizált és távoli eléréssel végezhető munkák aránya. A legnagyobb veszély, ami fenyeget minket otthoni munka közben, az a munkaidő és a magánélet határának elmosódása. Létezik, sőt elég gyakori az a főnöktípus, amely erre alapoz is: „Dehát úgyis otthon vagy, intézd el ma!” – írja neked 22.43-kor, hogy aztán másnap 8.05-kor egy másik feladat iránt érdeklődjön telefonon. Aztán megszokod, és azt hiszed, hogy ez a természetes. Tehát a rendkívüli eseteket kivéve célszerű pontosan rögzíteni a munkaidőt, a készenléti időt és bármit, aminek hiánya csúnya félreértéshez vezethet. Még így is szétfolyhat a nap, ezért azt is tervezzük el, ha lehetséges, hogy mikor mosunk vagy mosogatunk. Nem biztos, hogy a „törzsidőnkbe” bele fog férni.

Vágjunk is bele! Fontos, hogy megadjuk a módját: nem kell irodai szerkóba felöltözni, de a pizsamában, ágyban végzett félmunka éppúgy kásás lesz, mint bármely negyedszívvel végzett tevékenység. Reggel bizony fel kell kelni lelkileg is az ágyból, és legalább egy kivonatos terv alapján szervezni a napot: ha kitűzünk pár feladatot, és tudjuk a sorrendjüket, akkor kevéssé fog zavarni a postás és a szomszéd Marika néni. Időben játsszuk le a fejünkben, hogy mit akarunk végezni aznap, és azt is, hogy körülbelül mikor és mit fogunk enni, mert az bizony idő, akár rendelünk, akár főzünk, vagy nekünk főznek. Jó az is, ha van saját munkaterünk: jobb egy kis saját sarok, mintha mindenhol jelen akarnánk lenni, így könnyebb felvenni a fonalat is.