Tudásforradalmak

Nem nagyon jut el hozzánk, ha egy kis japán cég csődbe megy. Mégis hír volt Magyarországon is, amikor az ingatlanválság és hibás pénzügyi döntések következtében – 1428 év folyamatos működés után! – csődbe ment a Kongó Gumi, a buddhista templomok építésére specializálódott vállalat. Ha a világ legrégebbi cégének csődje eléri is a hírfogyasztók ingerküszöbét, az minden bizonnyal nem jutott el hozzájuk, hogy ki volt a 2019-es Global Peter Drucker Forum nemzetközi menedzsmentkonferencia díszvendége a bécsi Hofburgban. A bécsi származású, Amerikában óriási karriert befutó, „minden üzletvezetési guru guruja” hírében álló üzletemberről elnevezett, a világ régi vágású (tehát nem startup) vezetéstudományának krémjét összegyűjtő konferencián ugyanis a bolygó legnagyobb háztartásigép-gyártója, a kínai Haier cég volt a sztár.

Miért kiemelten tanulságos mindkét történet számunkra? A rövid válasz az, hogy a bedőlt japán társaság az utolsó szamurája egy letűnt tudásparadigmának, az új kínai vállalat pedig valószínűleg az első fecskéje a következő korszaknak. A kicsit hosszabb választ azzal kezdeném: hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a tudományos forradalom és az arra épülő ipari technológia által röpke kétszázötven évre olyan tudásparadigmát építettünk fel, amely vagy felszámolta, vagy megroppantotta a többi nagy civilizációt. A keleti civilizációk a mi középkori technológiai szintünkön ragadtak, hiszen ők továbbra is apáról fiúra örökítették a tudást. Ezért tudott ötven generáción át fennmaradni a templomépítő cég Japánban, s ugyanezért nem volt ma már versenyképes az euklidészi geometrián, a newtoni fizikán és a gépesítésen alapuló nyugati paradigmához képest. Ugyanaz történt vele, mint Sirojamánál az utolsó szamurájokkal, akik éppilyen esélytelenek voltak a nyugati technológia által előállított golyókkal szemben.