A gyanútlan szemlélő könnyen hiheti az 1993-ban elfogadott alkotmány putyini módosításait gyermeteg lépéseknek a demokrácia irányába, elvégre a javaslatok jogköröket vonnának el a szinte teljhatalmú elnöktől. Az alsóházhoz, a Dumához kerülne a miniszterelnök és a miniszterek kinevezése, egyúttal megszűnne az államfő velük kapcsolatos vétójoga is; a felsőháznak, a Szövetségi Tanácsnak beleszólása lenne a biztonsági szolgálatok vezetőinek kinevezésébe, és már a 2008-as Putyin–Medvegyev „helycserés támadáshoz” hasonló trükkel sem lehetne senki kettőnél több ciklusban államfő.
A kérdés, hogy véget ér-e a putyinizmus Putyin elnöki ciklusának lejártával, azonnal költőivé vált
Az alkotmánymódosítás megtárgyalására már munkacsoport is alakult a részvételiség és szakmaiság jegyében: a vének tanácsát három jogászdoktor társelnökli, s képviseltetik magukat benne az ország vezető jogi egyetemei, az ellenzéki pártok, a tagköztársaságok szenátorai és parlamenti elnökei, kisebbségi képviselők az ukránoktól a kozákokig, orvosi vezetők, ngo-vezérek, színházigazgatók, megfér továbbá a haza új bölcsei között paralimpikon, iparkamarai elnök, a Kaspersky vírusirtócég alapítója és a Tretyjakov képtár igazgatója is. Látszólag minden jel arra mutat, hogy Putyin és az övéi most gátat vetnek az elnöki túlhatalomnak – csakhogy az államfőt az zavarja igazán a túlhatalomban, ha felmerül, hogy más is bírhat vele.