Veszélyes karácsonyi dalok

November végén határozott úgy a Sankt Gallen kantonban található Wil város Mattschulhaus nevű iskolájának vezetősége, hogy törölnek a karácsonyi ünnep műsorából három, Jézus születéséről szóló dalt. Az indok szerint több szülőtől is panasz érkezett a korábbi években ezzel kapcsolatban, és az intézmény vezetése a további feszültség elkerülése végett döntött a repertoár szűkítéséről. A panaszok a vezetőség elmondása szerint muszlim és vallás nélküli szülőktől érkeztek. Érdekes szála amúgy az ügynek, hogy éppen a muszlimalapú indokra Farhad Afsar, a svájci iszlám szervezetek koordinációs irodájának elnöke reagált sajnálattal. Szerinte ugyanis „a karácsony az iszlám részét is képezi”, még ha ezt sokan nem is tudják, és „Jézus személye különleges szerepet tölt be” a vallásukban.

A dalok betiltása nagy felháborodást váltott ki, és az ügy rögtön politikai szintre emelkedett. A városi tanács egyik legnagyobb frakcióját adó Svájci Néppárt december elején határozatban kezdeményezte a tilalom visszavonását. A határozat indoklása szerint egyfelől az európai, azon belül a svájci civilizáció keresztény alapértékeken nyugszik, másfelől pedig ez az örökség eredetileg szigorúan vallásos jellege mostanra toleráns vezető kultúrává változott. A valaha vallási jelentőséggel bíró ünnepek, például a karácsony is már régóta Svájc kulturális örökségének lényegi részét képezik, amelynek ápolása az állami iskolákban is magától értetődő kell hogy legyen.

A fenti eset ismét megmutatta, hogy a felvilágosodás nyomán kiforrott szekuláris állam fogalmának mereven formális értelmezése hogy ütközhet bele villámsebesen a történetileg meghatározott európai kulturális-társadalmi valóságba. Ennek az államnak elvileg meghatározó attribútuma, hogy minden vallást azonos bánásmódban kell részesítenie. Ugyanakkor egyéb, külső szempontok is relevánsak: amikor egy vallási szimbólum használata kerül terítékre, az adott ország kulturális és történelmi hagyományai, társadalmi jellemzői, identitása meghatározó jelentőséggel bírnak.

Európa és a teljes nyugati világ esetében a kereszténység kétségtelenül kiemelt szereppel bír, ami történelmünkből és hagyományainkból fakad. A szekuláris állam viszont köteles a vallások tekintetében semlegességet tanúsítani, és tartózkodni attól, hogy egy adott vallás gyakorlására kényszerítse az állampolgárait. Egy országtól sem várható el azonban, hogy megtagadja régre visszanyúló hagyományait, amelyeknek szerves részét képezi a vallási jelképek használata.

KERESZTÉNY SZIMBÓLUMOK  ÁLLAMI TERÜLETEN

A vallási szimbólumokat érintő európai esetek közül talán a 2009-es Lautsi-ügy a legismertebb, amelynek a kereszt olasz állami iskolai tantermekben való kötelező kihelyezése állt a középpontjában. A strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) első körben kimondta, hogy a kereszt kötelező elhelyezése által sérül a szülők azon joga, hogy megválasszák a gyermekük saját meggyőződésük szerinti nevelését, illetve a gyermekek azon joga, hogy eldönthessék, higgyenek vagy sem. A kereszt elhelyezése ugyanis azzal jár, hogy a diákok olyan helyen tanulnak, ahol azt érzik, egy adott vallás jelenléte határozza meg a teljes környezetet.

A döntés nagy vihart kavart az olasz társadalomban, ugyanis sokan úgy érezték, a strasbourg-i testület ezzel túl messzire ment. Nem volt meglepő döntés tehát a római kormány részéről, hogy az EJEB teljes bírói testületéhez, a Nagykamarához fordult fellebbezésével. Ez utóbbi testület 2011-ben megváltoztatta az eredeti ítéletet, és arra jutott, minden állam saját döntésén alapul, hogy a keresztet elhelyezik-e egy állami iskolában. A Nagykamara szerint az európai országok sokszínűségét, kulturális 
és történelmi hagyományait figyelembe kell venni, és ezért a döntés, hogy valamely hagyományt fenntartanak-e, az adott állam mérlegelési jogkörébe tartozik.

EVOLÚCIÓ ÉS BÉKEKERESZT

A fenti érvelés felvet egy másik problémát is. Az első körben kimondott döntés szerint a kereszt kifüggesztése sérti a szülők azon jogát, hogy saját meggyőződésük szerint neveljék gyermeküket. Ilyen alapon szinte az összes európai állami iskolában előírt tananyag jelentős része ellen is panaszt lehetne tenni. Azok a tudományos tételek, amelyeken a ma bevettnek számított iskolai tananyagok alapulnak, és amelyeket a diákoknak kötelező elsajátítaniuk, számos olyan kimondott vagy kimondatlan előfeltevést tartalmaznak, melyeknek súlyos világnézeti következményeik vannak, és sokszor nem egyeztethetők össze bizonyos vallási tételekkel. Elég, ha a legtöbb tananyagban evidenciaként kezelt evolúcióelméletre gondolunk, vagy arra a kérdésre, hogy vajon milyen erő irányítja a történelmet.  A kötelező iskolai válasz igen eltérő lehet attól, amit az otthon kapott vallási hagyomány ad.

Az EJEB következtetése tehát az, hogy ameddig csupán a többségi kulturális és vallási hagyományok hangsúlyozásáról van szó, nem lehet a vallásszabadság sérelmét állítani. Hasonló logikát követett az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának idén nyári érvelése az állami területen álló marylandi békekereszt fennmaradása melletti döntése kapcsán. Az 1925-ben felállított, háborús áldozatok előtt tisztelgő, kereszt alakú emlékmű fennmaradása ellen különböző progresszív szervezetek indítottak pert az állam és az egyház elválasztásának elve sérelmére hivatkozva. Úgy érveltek, hogy az emlékmű a kereszténység alkotmányellenes támogatását valósítja meg. Az alsóbb fokú bíróságok eleinte a kérelmezők javára döntöttek, és elrendelték az emlékmű elbontását vagy a kereszténységre utaló jellegétől való megfosztását.

A nagy vitákat generáló döntés után az ügy a legfelső bíróság elé került, amely megváltoztatta az ítéletet: 7:2 arányban kimondta, hogy az egy évszázada fennálló emlékmű nem sérti az állam és az egyház elválasztásának alkotmányban rögzített elvét. A bírák által elfogadott többségi vélemény szerint az emlékművek részei az amerikai hagyománynak és történelemnek, ledöntésük kifejezetten ártana a vallásszabadságnak. A döntésben tehát az európai testületéhez hasonló következtetésre jutottak: az állam szekuláris jellege nem jelenti azt, hogy az adott ország történelmét, kultúráját és hagyományait is megtestesítő jelképek kihelyezése és jelenléte sértené a vallásszabadságot.

Ezzel az érveléssel védte a bajor tartományi kormányzat is 2018-ban a sok támadást megért úgynevezett feszületrendeletet (Kreuz-Erlass), amely kereszt kihelyezését írja elő a tartomány közintézményeiben.  A rendelet jelenleg is érvényben van, ám megtámadta a bíróság előtt a Szövetség a Szellemi Szabadságért (BfG), egy magát általánosságban ateistának valló szervezet. A tárgyalás jelenleg is tart, és a szervezet kész egészen az alkotmánybíróságig vinni az ügyet.

A KULTURÁLIS HAGYOMÁNY ÁPOLÁSA NEM SÉRTI A VALLÁSSZABADSÁGOT

Az állam szekuláris jellege tehát nem jelenti azt, hogy e jelképek kihelyezése és jelenléte sértené a vallásszabadságot. Sőt, eltávolításuk kifejezetten ellentétes lenne a lelkiismereti és vallásszabadság eszméjével.
A vallásszabadság tehát nem értelmezhető pusztán önmagában, az adott állam kulturális és történelmi hagyományai e tekintetben meghatározó jelentőséggel bírnak. A karácsonyi dalok, a kereszt kihelyezése az iskolában, a betlehemes játék a főtéren és a fát díszítő angyalkák nem sértik az állam és az egyház elválasztásának elvét: csupán figyelembe veszik és őrzik a vallási eredetű hagyományokat és örökséget. Ezt a szempontot pedig senki nem hagyhatja figyelmen kívül, amikor az egyház és az állam szétválasztására hivatkozva próbálja megtagadni vagy éppen átformálni a társadalmi valóságot. 

Címlapképen: Wil városának látképe Sankt Gallen kantonban. Fotó: SHUTTERSTOCK
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.