Európa és a teljes nyugati világ esetében a kereszténység kétségtelenül kiemelt szereppel bír, ami történelmünkből és hagyományainkból fakad. A szekuláris állam viszont köteles a vallások tekintetében semlegességet tanúsítani, és tartózkodni attól, hogy egy adott vallás gyakorlására kényszerítse az állampolgárait. Egy országtól sem várható el azonban, hogy megtagadja régre visszanyúló hagyományait, amelyeknek szerves részét képezi a vallási jelképek használata.
KERESZTÉNY SZIMBÓLUMOK ÁLLAMI TERÜLETEN
A vallási szimbólumokat érintő európai esetek közül talán a 2009-es Lautsi-ügy a legismertebb, amelynek a kereszt olasz állami iskolai tantermekben való kötelező kihelyezése állt a középpontjában. A strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) első körben kimondta, hogy a kereszt kötelező elhelyezése által sérül a szülők azon joga, hogy megválasszák a gyermekük saját meggyőződésük szerinti nevelését, illetve a gyermekek azon joga, hogy eldönthessék, higgyenek vagy sem. A kereszt elhelyezése ugyanis azzal jár, hogy a diákok olyan helyen tanulnak, ahol azt érzik, egy adott vallás jelenléte határozza meg a teljes környezetet.
A döntés nagy vihart kavart az olasz társadalomban, ugyanis sokan úgy érezték, a strasbourg-i testület ezzel túl messzire ment. Nem volt meglepő döntés tehát a római kormány részéről, hogy az EJEB teljes bírói testületéhez, a Nagykamarához fordult fellebbezésével. Ez utóbbi testület 2011-ben megváltoztatta az eredeti ítéletet, és arra jutott, minden állam saját döntésén alapul, hogy a keresztet elhelyezik-e egy állami iskolában. A Nagykamara szerint az európai országok sokszínűségét, kulturális
és történelmi hagyományait figyelembe kell venni, és ezért a döntés, hogy valamely hagyományt fenntartanak-e, az adott állam mérlegelési jogkörébe tartozik.