A név kátyú, vaddisznódagonya, omladék, szerelem – 3

„Wirth Josefa, a szépségéről híres színésznő, a ki annak idején Bécsben a Clemenceau modellje néma szerepében nagy feltűnést keltett, jelenleg Karlsbadban fürdőzött. A bájos hölgy nyaralását azonban veszedelmes eset zavarta meg; Két bécsi ékszerész följelentést tett ellene, hogy egy 3630 forintos ékszert kölcsönzött ki tőlük s azt elsikkasztotta. A bécsi rendőrség távirati megkeresésére a karlsbadi alguazilok aztán megfosztották a fürdő közönségét attól az élvezettől, hogy a szép Wirth Josefa föllépteiben gyönyörködjék.” (Fővárosi Lapok, 1895. június 14.)

„Nagy feltűnést keltő dolog történt az új operettszínházban. Wirth Mici énekesnő évek óta nagy anyagi zavarokkal küzd és bár szép fizetése van, mégsem tud minden kötelezettségének eleget tenni és hitelezői minduntalan lefoglalják járandóságát. Most egy hitelező, egy blúz gyáros tett büntető följelentést Wirth Mici ellen. A rendőrség eleget tett a kérésnek és több rendőrt bízott meg azzal, hogy a színház bejárata előtt várja meg a művésznőt és tartóztassa le. Este hetedfél óra tájban csakugyan megjelent a színház bejárata előtt egy nő, a kit a rendőrök Wirth Micinek hittek és csakugyan le is tartóztatták, de a rendőrségen kiderült, hogy nem Wirth Micit, hanem komornáját tartóztatták le, aki a művésznő ruháját vette föl. Wirth Mici pedig komornájának ruhájába bujt és a nézőtéren át elhagyta a színházat.” (Budapesti Hírlap, 1911. november 12.)

A Wirthek könnyelmű népség. A szájhagyomány szerint az egyik rokon miután a múlt század húszas éveiben csődbe vitte Wirth J. Imrét, Wirth Imre dédnagyapját, egész Brazíliáig szökött. Akik itt maradtak, leköltöztek a Gellérthegyről, ahol így csak pár hétig laktak. A pünkösdi királyság az alapszókincs része a Wirthek körében. Egy enyhén sárgás árnyalatú fényképen, 1918 kora nyara talán, Wirth J. Imre olyan hanyag eleganciával ül a kerti fonott karosszékben családja körében, mintha az örökkévalóságig kora nyár lenne, és a kert áthatolhatatlan burok, sérthetetlen istenekkel. Szinte látszik, ahogy lábát lógázza, azzal a mindent uraló, átható tekintettel, amit Wirth Imre még láthatott nagyapja, Wirth Imre szemében is. Honnan ez a nem e világi tér, ahonnan átnéznek? Látja a nagyapját, ahogy öregen vasgolyókat gurít a macskák közé, nagyvonalúan, beleérzéssel. Félelmetes, ahogy a játék számára mindig a tétről szól, itt talán a szegény macskák túléléséről. A csőd után mindenesetre Wirth Imre csáktornyai horvát, magyarul tökéletesen soha meg nem tanuló dédnagyanyja megesketett mindenkit, hogy többé nem hazardíroznak.