Fehér férfiak és profán szentek

A Stockholmi Egyetem jogi kari tanácstermének falán 2015 nyaráig régi portrék sorakoztak. A festmények a kar valaha élt professzorait ábrázolták díszes öltözékben, tekintélyes arcszőrzettel, jelentőségüket híven tükröző arckifejezéssel. A svéd jogrendszer megalapozói, teoretikusai, nagy alakjai voltak ők, középkorú vagy valamivel idősebb fehér férfiak. 2015 nyarát követően az öreg profokat egy szűk, ablaktalan, senki által nem látogatott emeleti folyosóra száműzték, a tanácsterembe pedig olyan alkotásokat függesztettek ki, amelyek a sokszínűséget népszerűsítik – egyebek mellett szivárványszínűre festett stilizált rénszarvasfejjel.

Miért érdekesek számunkra ezek az emberek? Azért, mert jogászok voltak. Egy nemzet, egy társadalom rendje, békéje, fejlődése pedig a jogrendszerén is alapul. A közösség morális rendjének érvényesítését a jogrendszer teszi lehetővé a „jogi” és az „erkölcsi” szabályok közötti átfedés útján, hisz ne feledjük: a „ne ölj”, „ne lopj”, „tartsd be a szerződést” egyszerre jogi és erkölcsi parancs. A középkorú fehér professzorok nem a női nem elnyomói, hanem a svéd nemzet, a svéd társadalom hasznos építőmunkásai voltak. Számonkérni rajtuk a jelenkor társadalmi sokszínűséggel kapcsolatos erkölcsi mércéit egyszerűen abszurd.