A lélek sötét éjszakája
Alkalomadtán mindannyian eltöltünk itt hosszabb-rövidebb időszakokat, ráadásul a kivezető út maga is egyfajta fájdalmas bolyongás.
A giccs ízlésrombolás, önfelmentés és mellébeszélés. Ideje felismerni és szembenézni vele, a saját józanságunk érdekében.
Óvakodjunk a nemzeti giccstől! Nem pusztán azért, mert settenkedve politizál, vagy mert a nemzeti giccs a mellébeszélésekhez szerzett ingyen- és talmi üzemanyag (találó német szófordulattal: gefundenes Fressen = talált zabálnivaló), s nem is pusztán azért, mert körmönfontan manipulál.
A giccs önfertőző ízlésrombolás. Ez a kártevő a mindennapi gondolkodásunkban a természetes hierarchiákat erodálja. A giccs esztétikai véleményeink tudatos és tudat alatti, ártalmas torzítója, amely hetedíziglen is rögzülhet bennünk és a társadalom ízlésvilágában. Módszeresen erősíti a szükséges társadalmi párbeszédnek ártó káoszt. Tisztességtelen csoportlélektani eszközöket alkalmaz oda és vissza. Provokálja a jó ízlést, ami által képes megváltoztatni érzelmi és esztétikai mérlegeléseinket, döntéseinket.
Áttételesen rombolja a korunkban amúgy is folyamatosan gyengülő társadalmi morált. A nemzeti gondolattól berzenkedőknek végtelen témák özönét kínálja fel, lényegében mellékes szempontokat emelve így központi üggyé. A nemzeti giccs mellébeszélés. Csúsztatás az érzelmek és az értelem sikamlós határterületein. A nemzeti vagy politikai giccs akár művészetnek is képzelheti magát, és ezt a szerepet dölyfösen ki is sajátítaná. Gátlástalanul kihasználja a történelmi tragédiák következményeinek frusztráló, teljesen soha fel nem oldható egyéni és kollektív lelki fájdalmait. Feljogosítva érzi magát a történelmi múlt vétségeinek kezelésére, illetve látszólagos enyhítésére. Pedig csupán a tragikumok feloldhatatlanságát erősíti azzal, hogy mindig a részigazságok hangoztatója, tehát eleve sosem törekedhet tárgyilagosságra.