Mostantól kezdve rendszeresen fogok rövid jegyzeteket írni a tudományról, a felfedezésekről, a találmányokról és az innovációról. A témakör egyre fontosabb, a vele kapcsolatos elvárások, igények egyre nőnek. Megjelent a társadalom számára „releváns tudás” mint fontos tényező, és megjelent az innováció mint kulcskérdés. Nem véletlenül – a termékek értékét egyre inkább a szellemi hozzájárulás határozza meg. Megjelent az innovációhasznosítás, a szellemi tőke és a szellemi tulajdon mint gazdasági tényezők.
Az innováció mindig is az emberi fejlődés kulcsa volt: az előember a botot eszközként kezdte használni, az ősember kőből, majd bronzból készített nyílhegyet, később jött Gutenberg, megjelent a gőzmozdony, a számítógép – és persze az atombombáról se feledkezzünk meg. Mi teszi mégis most az innovációt olyan különlegesen fontossá, a társadalmi folyamatok talán fő mozgatóerejévé? Először vegyük sorra a tágabb értelemben vett innováció következményeit.
A „gyorsuló idő”, hiszen az innovációk egyre gyorsabb ütemben követik egymást. A középkorban egy cipész nagyapja is valószínűleg cipész volt, és fogadni lehetett volna rá, hogy még az unokái is azok lesznek. Egy foglalkozás száz évvel ezelőtt egy életre elég volt, ma már egy évtized a mérce. Ennek társadalmi szerepe szinte felfoghatatlan. A világ egy emberöltő múlva egészen mássá lesz.
Az emberiség innováció által kreált, globális, ma már egzisztenciális kérdései: gondoljunk a mesterséges intelligenciára és ránk gyakorolt hatására, a nemrég csupán Asimov és más sci-fi-írók által megálmodott, ma már hétköznapi robotokra, arra, hogy a világ a bombáinkkal percek alatt megsemmisíthető – vagy esetleg évtizedek alatt, lassú halállal elpusztítható a globális felmelegedés következtében. És az innováció azért is mozgatóerő, mert a tragikus következmények csupán újabb innovációk hosszú sorával kerülhetők majd el.
A tragikus következmények csupán újabb innovációk hosszú sorával kerülhetők majd el
Mi okozza ezt a felgyorsulást, az innováció ilyen mértékű szerepét? Az innováció globalizációja: negyed évszázaddal ezelőtt még az Egyesült Államok volt az egyetlen igazán innovációs ország, mára Kína, Dél-Korea és lassanként Európa is az innováció termelésének helyszínévé vált. Korunk jellemzője az emberek és technológiák mobilitása, az új technológiák rohamos elterjedése és a globális verseny az innovációkért, illetve az innovációs tehetségért. A pozitív „visszacsatolás”: az innováció további innovációt eredményez, amelyek aztán segítik egymás terjedését és alkalmazási lehetőségeit. A sok helyen észlelt, először a számításkapacitás növekedését leíró Moore-törvény és az annál sokszor még gyorsabb innovációrobbanás mindennek az eredménye.