Mráz Ágoston Sámuel üzent Török Gábornak: Felháborító, határozottan visszautasítom, várjuk a bocsánatkérését!

Nem akárhonnan „reklámozták” a Mandiner műsorát.

Venezuela és Irán alaposan a feje tetejére állíthatja a dolgokat.

A MOL Talks legújabb epizódjában Halász Ambrus, a MOL-csoport vállalati kommunikációs vezetője Horváth Ágnessel, a MOL-csoport vezető közgazdászával beszélgetett az iráni és venezuelai események olajpiaci következményeiről.
Az Egyesült Államok ma a világ egyik legnagyobb kőolajtermelője, ugyanakkor a becsült készletei jóval szerényebbek, mint több közel-keleti és dél-amerikai szereplőé.

A legfrissebb nemzetközi statisztikák alapján az amerikai kőolajtartalékokat nagyjából 50-70 milliárd hordóra teszik, miközben a napi kitermelés már eléri a napi 13,5 millió hordót.
„Ha ezt 365 nappal felszorozzuk, az nagyjából 4,8–5 milliárd hordó egy évben, ami azt jelenti, hogy ha Amerika tartani akarja ezt a termelési szintet, akkor körülbelül 14 évnyi tartaléka van. Ehhez képest Venezuela akár 1500 évig is képes lenne termelni, igaz, hogy jelenleg sokkal alacsonyabb a kihozatala” – mondta Horváth Ágnes.
Venezuela esetében a becsült készletek nagyságrendje 300 milliárd hordó körül alakul, a világ összes olajtartalékának nagyjából a 17 százaléka – ez még akkor is komoly érték, ha a számok egy része vitatott. Irán hozzávetőleg 200 milliárd hordós tartalékkal rendelkezik, Szaúd-Arábia pedig nagyjából 270 milliárd hordóval.
A beszélgetésben elhangzik:
Venezuela jelenlegi termelése a világkínálat körülbelül egy százalékát teszi ki, ami éles ellentétben áll a tartalékok nagyságával.
Ráadásul az Egyesült Államok mexikói-öbölbeli finomítóinak jelentős része kifejezetten nehéz kőolaj feldolgozására van optimalizálva. Ezek a kapacitások nem tudnak korlátlanul könnyű olajra átállni, így strukturális igény mutatkozik a megfelelő minőségű alapanyagra.
Horváth Ágnes kiemeli, hogy bár Venezuela teljes termelése alacsony, a globális nehézolaj-kínálaton belül a részesedése így is közel 10 százalék, Iránnal együtt pedig a világ nehéz kőolajtermelésének akár 25-30 százalékát is adhatják.
Ez magyarázza, miért jelenik meg újra és újra Venezuela az amerikai energiapolitikai gondolkodásban, különösen akkor, amikor a hazai könnyűolaj kitermelés magas, de a finomítói struktúra továbbra is igényli a nehéz olajat.
A MOL szakértője rámutatott, hogy Venezuela exportjának mintegy 80 százaléka jelenleg Kínába irányul, ami napi 500-600 ezer hordót jelent. Irán ennél is nagyobb mennyiséget, napi 1,8-2 millió hordót szállít a kínai piacra. A venezuelai hordók esetleges átirányítása az Egyesült Államok felé Kína számára kellemetlen lenne, de nem kritikus. Ugyanakkor globális szinten újraelosztaná a keresletet, és más piacokon – például Európában – is erősebb versenyt generálhatna bizonyos olajtípusokért.
Nyitókép: Képernyőfotó