Venezuela és Irán alaposan a feje tetejére állíthatja a dolgokat.
A MOL Talks legújabb epizódjában Halász Ambrus, a MOL-csoport vállalati kommunikációs vezetője Horváth Ágnessel, a MOL-csoport vezető közgazdászával beszélgetett az iráni és venezuelai események olajpiaci következményeiről.
Az Egyesült Államok ma a világ egyik legnagyobb kőolajtermelője, ugyanakkor a becsült készletei jóval szerényebbek, mint több közel-keleti és dél-amerikai szereplőé.
A legfrissebb nemzetközi statisztikák alapján az amerikai kőolajtartalékokat nagyjából 50-70 milliárd hordóra teszik, miközben a napi kitermelés már eléri a napi 13,5 millió hordót.
„Ha ezt 365 nappal felszorozzuk, az nagyjából 4,8–5 milliárd hordó egy évben, ami azt jelenti, hogy ha Amerika tartani akarja ezt a termelési szintet, akkor körülbelül 14 évnyi tartaléka van. Ehhez képest Venezuela akár 1500 évig is képes lenne termelni, igaz, hogy jelenleg sokkal alacsonyabb a kihozatala” – mondta Horváth Ágnes.
Venezuela esetében a becsült készletek nagyságrendje 300 milliárd hordó körül alakul, a világ összes olajtartalékának nagyjából a 17 százaléka – ez még akkor is komoly érték, ha a számok egy része vitatott. Irán hozzávetőleg 200 milliárd hordós tartalékkal rendelkezik, Szaúd-Arábia pedig nagyjából 270 milliárd hordóval.
A beszélgetésben elhangzik:
Venezuela jelenlegi termelése a világkínálat körülbelül egy százalékát teszi ki, ami éles ellentétben áll a tartalékok nagyságával.
Ráadásul az Egyesült Államok mexikói-öbölbeli finomítóinak jelentős része kifejezetten nehéz kőolaj feldolgozására van optimalizálva. Ezek a kapacitások nem tudnak korlátlanul könnyű olajra átállni, így strukturális igény mutatkozik a megfelelő minőségű alapanyagra.
Horváth Ágnes kiemeli, hogy bár Venezuela teljes termelése alacsony, a globális nehézolaj-kínálaton belül a részesedése így is közel 10 százalék, Iránnal együtt pedig a világ nehéz kőolajtermelésének akár 25-30 százalékát is adhatják.
Ez magyarázza, miért jelenik meg újra és újra Venezuela az amerikai energiapolitikai gondolkodásban, különösen akkor, amikor a hazai könnyűolaj kitermelés magas, de a finomítói struktúra továbbra is igényli a nehéz olajat.
A MOL szakértője rámutatott, hogy Venezuela exportjának mintegy 80 százaléka jelenleg Kínába irányul, ami napi 500-600 ezer hordót jelent. Irán ennél is nagyobb mennyiséget, napi 1,8-2 millió hordót szállít a kínai piacra. A venezuelai hordók esetleges átirányítása az Egyesült Államok felé Kína számára kellemetlen lenne, de nem kritikus. Ugyanakkor globális szinten újraelosztaná a keresletet, és más piacokon – például Európában – is erősebb versenyt generálhatna bizonyos olajtípusokért.
Nyitókép: Képernyőfotó
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A beszámolók szerint a támadásban egy erőmű és több lakóház is megrongálódott.
Kazahsztán készen áll szállítani, a Mol pedig bármikor kérheti a következő adagot.
A társát még keresik. A perzsa állam már magának tulajdonítja a gép lelövését.
Donald Trump egyértelmű támogatása és az amerikai–magyar kapcsolatok erősödése teljes idegösszeomlást okozott az uniós elitnél.
Pete Hegseth védelmi miniszter csütörtökön menesztette az amerikai hadsereg vezérkari főnökét és két másik tábornokot, miközben folytatódik az iráni háború.
„Így viszonyulunk ehhez a szövetséghez” – mondta a Kreml szóvivője.
A vita ma már nem csupán gazdasági természetű, hanem stratégiai jelentőségű kérdés az egész térség számára.
Ők a következők.
