Nincs bennetek valami olyan, furán hülye várakozás, hogy „de ez így nyilván nem mehet ugyanígy sokáig?”
Van valami mindent átható átmenetiségszag a hétköznapokban, matatunk a maradékban, semmi nem az örökkévalóságnak készül. Hm? Hülyeséget kérdezek?
Van valami mindent átható átmenetiségszag a hétköznapokban, matatunk a maradékban, semmi nem az örökkévalóságnak készül. Hm? Hülyeséget kérdezek?