„Akik építeni nem tudnak, azok rombolnak. A tagadás luciferi szelleme kerítette őket hatalmába, mindenben a hibát, a bírálhatót keresik, miközben ők maguk soha semmit nem tettek, nem adtak hozzá szűkebb, vagy tágabb környezetükhöz. Mondanám, hogy ez a lényegük, ehhez értenek, de valójában ezt is olyan szellemtelenül, kiszámíthatóan, egysíkúan végzik, miközben arcukra fagy a vicsorgást leplező groteszk mosoly, a szeretethiányos isten nélküli szerencsétlenségük.
A pusztítást viszont nem kicsiben űzik, mint aki dühében bever egy ablakot, vagy kígyót-békát kiabál a szomszédjára. Ők nagyvadakat akarnak elejteni, ezzel magukat is, sekélyes kis gyűlöletüket felminősítve, országos rangra emelve.