Belaruszt fokozatosan kiárusítja az ország elnöke a Kreml számára a száműzetésben élő ellenzéki vezető Szvjatlana Cihanouszkaja szerint. A vád időről időre felmerül: az oroszok célja az, hogy beolvasszák államukba nyugati szomszédjukat.
***
Szvjatlana Cihanouszkaja hétfőn a koppenhágai Demokrácia Csúcson fogalmazta meg vádját: Aljakszandr Lukasenka elnök fokozatosan eladja a belarusz államot az oroszoknak,
a hadsereg, a kulturális élet, a gazdaság és a média szektoraiban.
A litvániai száműzetésben élő, távollétében hazájában nemrég 15 éves börtönbüntetésre ítélt belarusz ellenzéki vezető szerint hazája fokozatosan veszíti el függetlenségét, ahogy egyre több területen enged az orosz terjeszkedésnek, behatolásnak.
Cihanouszkaja arra kérte a nyugati vezetőket, hogy akadályozzák meg, hogy az orosz hadsereg Belarusz területén nukleáris támadó fegyvereket telepíthessen. Úgy vélte ugyanis, hogy ez a lépés végérvényesen függő helyzetbe hozza hazáját, ráadásul, ha az orosz katonai vezetés egy szélsőséges esetben beveti onnan ezeket a fegyvereket, akkor
A belarusz elnök engedélyt adott az orosz fegyverzeti kérés teljesítésére, és júliusig az orosz fegyverzet hadrendbe állhat majd az Ukrajna elleni fenyegetésre. Hivatalos orosz bejelentés még nem történt arról, hogy a belengetett katonai lépés megtörtént-e, nyugati elemzők még reménykednek, hogy ez csak a pszichológiai hadviselés részét képezi: az orosz vezetés a harcterepen elszenvedett veszteségeikről való figyelemelterelésre használja a publicitást.
Ha viszont valóban taktikai atomfegyvereket élesítenek be Belaruszban, akkor ez lesz az első eset, hogy a Szovjetunió felbomlása után a szűken értelmezett orosz területeken kívül is orosz atomfegyvereket állomásoztat majd a Kreml.
A belarusz kormány tavaly év elején segítséget nyújtott az orosz hadműveletek megindításához, az orosz katonák egy részének kiképzése most is belarusz területen zajlik.
Oroszországnak több volt szovjet tagköztársasággal van államközi viszonya. A legnagyobb keret a Független Államok Közössége (CIS), amelynek tagjai Oroszországon és Belaruszon kívül Örményország, Kirgizisztán, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Moldova és Azerbajdzsán. A második héj a FÁK szabadkereskedelmi övezete (CISFTA), amelynek a fenti államok közül csak Azerbajdzsán nem a tagja. A következő réteg a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO), amelynek a fenti államok közül Üzbegisztán, Moldova és Azerbajdzsán nem tagja, majd az Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU), amelynek tagjai Oroszországon és Belaruszon kívül Örményország, Kirgizisztán, Kazahsztán, és végül
Belarusz 1995-ben kötött katonai megállapodást, amelynek értelmében orosz katonák állomásozhatnak az ország területén. 1998 óta gazdasági uniót alkot Oroszországgal, ezzel egy időben a politikai unió, a szövetségi állam, egyfajta konföderáció kereteiről is megszülettek a tervek, és 1999 végén a felek aláírták az unióról szóló egyezményt, amely az egykori Szovjetunió mintájára két tagköztársaság közötti szövetségi állami státuszt kreált, saját állami szervekkel, törvényhozással, büdzsével, katonai-hírszerzési együttműködéssel.
Ám sem a két állam lakossága, sem a két ország politikai vezetése nem állt végül az unió továbbépítése mellé, így a projekt évtizedek óta egy meglévő állami keret igazi tartalom nélkül. Nemcsak a politikai unió terve, de a vámunió megvalósítása sem sikerült, bár Moldova, Kirgizisztán és Kazahsztán a múlt egy adott pontján érdeklődött a csatlakozás iránt.
Aljakszandr Lukasenka, aki 1994 óta megszakítás nélkül áll a kelet-európai volt szovjet köztársaság élén,
A belarusz elnök kezdeti társadalmi támogatottságának titka a belarusz nemzeti érdek képviselete (az állami tulajdon, az állami cégek megtartása, a privatizáció akadályozása), valamint a szovjet időkben megszokott állami gondoskodás fenntartása volt. Épp ezen politika miatt romlott meg a kapcsolata Vlagyimir Putyinnal, ugyanis nemcsak a nyugati, de az orosz felvásárolókat is megpróbálta távol tartani: 2006-ban orosz nyomásra sem adta el nekik az állami gázipari vállalatot, a Beltranszgazt.
A 2020-as elnökválasztás utáni tömegtüntetések azonban kényszerhelyzetbe hozták Lukasenkát: Oroszország segítségével tudta újra megszilárdítani hatalmát, de ezzel Moszkva lekötelezettjévé vált. A Kreml egyrészt a rezsim bukása, illetve az ellenzék hatalomra kerülése esetén attól tartott, hogy Belarusz nyugati orientációja, így automatikusan az Oroszországgal való kapcsolatok lazítása felerősödik, másrészt a kiszolgáltatott helyzetbe kerülő belarusz elnökkel szemben ezzel már a keményebb igényeiket is érvényesíteni tudták.
Kérdés, hogy milyen státuszban maradna Minszk Moszkva szövetségese.
Az ukrajnai háború és a két országot sújtó nyugati szankciók Putyin nyilatkozatai szerint felerősítették a két állam „egyesítési folyamatát”, ennek értelmében tavaly márciusban feloldották a határellenőrzést, majd szorosabbra fogták a gazdasági együttműködéseket.
Az orosz cél 2020 óta megváltozhatott: az uniós keretegyezményt a Kreml alkalmatlannak érezte, és fokozatosan kezdett stratégiát váltani, egészen az annektálási tervekig. Erről 2021 nyarán az orosz elnöki irodában konkrét tervek születtek – az onnan kiszivárogtatott dokumentumokat egy nemzetközi oknyomozó újságírói társulás, amelyben részt vett a Yahoo News vagy a német Süddeutsche Zeitung is, szerezte meg.
Az iratok szerint az orosz befolyást különböző eszközökkel erősíteni kell Belaruszban a politikai életben, a gazdaság területén és katonai szektorban, és ehhez 2022-ig egy rövidtávú, 2025-ig egy középtávú, 2030-ig pedig egy hosszútávú célt is kitűztek.
Ezzel Oroszország közvetlen szomszédjává válna két újabb NATO-tagállamnak, Litvániának és Lengyelországnak, valamint az európai orosz enklávé, Kalinyingrád közvetlen közelébe kerülne.
Bár szakértők szerint a 17 oldalt kitevő orosz elnöki jelentések hitelesek, ez önmagában nem bizonyítja, hogy az annexió a végleges orosz stratégiai cél Belarusz sorsával kapcsolatban, de arra elég, hogy a közeljövő fejleményeit ezen információ fényében kövessük majd.
--
--
Nyitókép: Szergej Lavrov orosz és Szergej Alejnyik belarusz külügyminiszter kétoldalú találkozójukra érkeznek 2023. május 17-ln (forrás: NATALIA KOLESNIKOVA / POOL / AFP)
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy lassan mindenkinek elege lesz az ukránok pénz- és lőszerpazarlásából.
Mindenkit meglepett az ukrán elnök.
Az ukrán államfő szerint nem tökéletes a tervezet, de az alapvető részei megvannak.
Lukasenka és Putyin szomszédja határozott lépéseket helyezett kilátásba.
Az amerikai alelnök szerint az ukránok beletörődhetnek Donyeck elvesztésébe.
Már a szomszédban sem hisznek az ukrán csodában.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
