Próbálok párhuzamokat találni a magyar és ukrán történelem között
„Ez egy fontos interjú és a harmadik az utóbbi időben, amit ukrán »influenszernek« vagy ukrán sajtónak adtam.
Mindenkinek ajánlom, aki azt gondolja, hogy nem mondom el az ukránoknak mi a probléma azzal amit 2014 óta tesznek Kárpátalján. Azt is ajánlom, hogy hallgassa meg az egy órás beszélgetést, mielőtt egy kommentben reagálna, így vagy úgy.
Az más kérdés, hogyan mondom, mert lehet valamit nagyon rosszul mondani. Próbálom párhuzamokat találni a magyar és ukrán történelem között, és nem az a felütés, hogy »rosszak vagytok«. Remélem megértik, amit mondok – és megoldási javaslat is van – nem csak panasz.
De sok minden másról is van szó – arról, hogy merre megy a világ (szerintem), Kínáról, és persze a háború hosszú távú következményeiről.
Holnap, (brit meghívásra és pénzen) Londonba megyek, ahol a legfontosabb kutatóintézetekkel fogok háttérbeszélgetni. Ott is el fogom mondani, ahogy pár éve Washington szinte minden agytrösztjében is volt alkalmam elmondani: amíg a szomszédos országok nem rendezik a magyar közösségek helyzetét az egyenlőség alapján, amíg a másodrendű státusz fennáll, addig a magyarok jelentős része nem fogja lelkesen támogatni a jelen nyugati rendet. Szlovákia magyar vagyont vesz el 2023-ban, máshol koncepciós perek folytak/folynak magyar politikusok ellen, kevesebb pénz és támogatás megy a magyarok lakta régiókba, stb.
Ez a diszkrimináció gyengíti Európát, gyengíti a NATO-t egy olyan pillanatban, amikor nagyon veszélyessé lett a világ.”
Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner
***
Összesen 32 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Akkor távolítsuk el a tested 2/3-át és nézzük meg, hogy szerinted azzal tönkretettünk-e.
Megengedő vagyok, te választhatod megmelyik 2/3 legyen.
Magyarország, akit a 133 nap miatt nem hívtak meg a béketárgyalásokra, nem választhatott.
"Holnap, (brit meghívásra és pénzen) Londonba megyek, ahol a legfontosabb kutatóintézetekkel fogok háttérbeszélgetni. Ott is el fogom mondani, ahogy pár éve Washington szinte minden agytrösztjében is volt alkalmam elmondani: "
Hát ezért ruszofóbiás Attila. Mert ha nem lenne az, nem hívnák meg a nyugati fontos intézmények, odalenne a megélhetése. Örülök, hogy ezt ő írta le, mert ez sok mindent megmagyaráz.
Mi, 'jelentős rész' akkor sem támogatnánk a "jelen nyugati rendet", ha megszűnne a határon túli magyarokkkal szembeni diszkrimináció. Mert a "jelen nyugati rend" felszámolni készül a hagyományos keresztény és polgári európai civilizáció alapjait.
Kétségkívül szép gesztus lenne az 'ukránoktól', ha visszaállítanák a kárpátaljai magyarok elvett jogait, de az anyanyelv használatának joga nem valami különleges jog, hanem magától értetődő. És nem csak a magyar anyanyelvé, hanem az orosz anyanyelvé is. És akárhogy csűrik-csavarják, a jelenlegi borzalmas háború kiindulópontja az volt, hogy a rutének presszió alá helyezték a nagyjából húszmillió orosz anyanyelvű állampolgárukat a nyelvük és identitásuk megváltoztatása céljából.
Demkó úr bizonyára jól tud hízelegni a rutén sovinisztáknak, de aligha valószínű, hogy ennek bármi jeletősége van. Ez a háború alighanem hosszú időre éket ver a két keleti szláv náció közé, a rutének pedig fokozatosan rá fognak jönni, hogy kihasználták őket az amerikaiak és a hatalmas emberáldozat ellenére nem fogják megkapni a vágyott nyugati életszínvonalat, mert azért mindenkinek magának kell megdolgoznia. A megvilágosodás több évtizedig fog tartani és minden bizonnyal a kárpátaljai magyarok is áldozatai lesznek. Szerencsés esetben a maradékaik át tudnak menekülni a határon. Az oroszok pedig bizonyosan el fogják venni azt, amit a magukénak tartanak, ha megpukkadnak a nyugatiak, akkor is. Hogy megéri-e majd nekik, az más kérdés.
Sajnos igazad lehet, a nyugati arrogancia, a szegényebb, exszocialista tagországok lenézése és másodosztályúként kezelése tipikus dolog: nyilván úgy vannak vele, hogy meghallgatják, bólogatnak, és tesznek rá magasról - amikor maguk közt vannak, még ki is beszélik.
Ebből az is következik, hogy az új tagállamoknak egymással kellene összefogni, mert a régi tagállamok mindig is úgy fogják alakítani a szabályokat, hogy az újak soha érhessék utol őket: számukra piacként és munkaerő-forrásként jók. Ehhez az összefogáshoz viszont tényleg meg kellene haladni a sérelmeket (igen, a szomszédos országok sérelemként kezelik, hogy a náluk élő őshonos magyarok nem akarnak "jó szlovákká, jó románná" válni).
Mindazonáltal becsülöm Demkót, amiért próbál javítani a határon túli magyarok sorsán.
A wikipédiára bárki írhat bármit. Én inkább a történészek tanulmányait olvasom. Persze a szarkazmust nem tagadom. Egykor ruténeknek nevezték a lengyel-litván birodalom keleti területein élő pravoszláv népet. A magyar királyságban élőket pedig ruszinoknak. A Habsburg birodalom Galíciai területén élő rutének körében kezdett körvonalazódni ennek a népnek a többi szlávétól elkülönülő nemzettudata, ám önmagukat csak a 19-20. század fordulója körül kezdték 'ukránnak' nevezni. Maga a szó is az oroszoktól való elkülönülésre utal, az oroszokhoz képest nevezték magukat határvidékieknek. Ellenkező előjellel egy kicsit olyannak tűnik ez nekem, mint amikor a kommunizmus idején 'szovjet emberekről' beszéltek.
Nem vitatom én azt, hogy ez a szerencsétlen, történelmi elit és magaskultúra nélküli, évszázadokon keresztül birodalmak között vergődő népelem a 20. századra önálló nemzettudatot érlelt magénak, ezért jár neki önálló állam is - főleg azok után, ami most történik velük. Ám azt vitatom, hogy joguk lenne más népelemek, ebben az esetben főképp oroszok erőszakos asszimilációjával birodalmat építeni maguknak, még ha egy szerencsés véletlen, a kommunista birodalom mesterséges határok mentén történő bomlása lehetőséget is kínált ehhez számukra. Persze az, hogy én mit vitatok, mit sem számít, az a probléma, hogy ezt az oroszok is vitatják. Márpedig, aki az oroszokkal vitába keveredik, az jobban teszi, ha kompromisszumot köt. A ruténeknek is lett volna módjuk 2014 után kompromisszumot kötni, és akkor csak a Krímet vesztették volna el. Az ilyen gyökértelen keleti sovinisztákra azonban nem jellemző a reálpolitika és a kompromisszumkészség, ezt ismerjük a saját tapasztalatainkból. Az oroszokat is ismerve, meg is fogják inni ennek a levét.
Az a probléma, hogy nekünk ehhez semmi közünk, a nyugati globalisták mégis belekevertek bennünket, mert ők meg akarják szerezni Oroszországot. A lengyeleknek ellenben van hozzá közük, ők a nagy történelmi visszavágás lehetőségét látják ebben a háborúban. Hát egészségükre.
Azért írok következetesen és szarkasztikusan rutént, mert így különböztetem meg ezt a kérlelhetetlen, erőszakos, soviniszta birodalomépítő nyugat-ukrajnai népelemet a többi 'ukrántól'.
A V4 nagy esély lehetett volna. Szerintem a magyar fél mindent megtett, de éppen a túlnyerés megakadályozta, h. őszinte bizalom alapján összefogjunk. Az utód-államok még 100 év után sem érzik biztonságban a zsákmányt, tudván tudják mindazt a gonoszságot, amit az ott élő magyarok ellen elkövettek, egyszerűen nem tudják elhinni, h. ha Magyarország megerősödik, nem jön-e el valamiféle elszámolás ideje.
Benne vannak a Magyarország gyengítésére irányuló minden kísérletben ezek a félelmek is.
Élhetnénk akár békében is, összefogva, ha megszűnne a magyarellenes légkör, intézkedések az utód-államokban. NEM az a cél, h. az elvesztett területek vissza-kerüljenek, jó lett ez kitalálva, nincs realitása, de azt joggal szeretné Magyarország, h. a megmaradt magyarok megmaradhassanak magyarnak, teljes jogú állampolgáraiként a magukat túlnyerteknek.
Autonómiákat a tömbben és szórványban élőknek is, nagyvonalúan!
Bejelentkezés