A miniszterek gyors megállapodását a héten rendezendő EU-csúcs sürgeti, ahol a tervek szerint a miniszterelnökök már rá is tudnak bólintani az Ukrajnának szánt lőszerszállítmányok tervezetére. Az pedig nem más, mint Borrell uniós biztos sallangoktól lecsupaszított ötlete, amely immár nevén nevezi a dolgokat: minden pénz, ami a lőszerekkel kapcsolatos, az Európai Békekeretből kerül kifizetésre.
A hétfői brüsszeli tárgyaláson Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette: a magyar kormány továbbra sem vesz részt Ukrajna felfegyverzésében, nem szállít és nem is fog szállítani Kijevnek fegyvert, ezért mind a két egymilliárd eurós tervvel kapcsolatban a konstruktív tartózkodás jogával él. Ez azt jelenti, hogy nem akadályozza a többi tagállamot a szállításban, befizeti az Európai Békekeretbe a ráeső 1-1 százalékot, azaz nagyjából 10 millió eurót, azzal a kikötéssel, hogy azt nem a lőszerbeszerzésre, hanem a Békekeret céljainak is megfelelően a Nyugat-Balkán stabilitásának erősítésére, illetve a migrációs nyomás enyhítésére használják fel.
A piacvédelem buktatói
A szankciók szorgalmazásában és a háborús költekezés politikájában meglehetősen agresszív vezérszónoki szerepet betöltő Észtország Ukrajna évi lőszerellátását 4 milliárd euróra becsülte – EU-s finanszírozásból. Ebből várhatóan 2 milliárd euró áll majd rendelkezésre, amely két részre oszlik.
Egymilliárd euró sorsa pontosan az, ami mindig is volt: az Európai Békekeretből finanszírozták eddig is azon országok hiányát, amelyek a saját készletükből küldtek jelentős fegyverszállítmányokat Ukrajnának. Igaz, a kifizetések némileg csikorogva működnek, a közvélemény nem nagyon szerezhet tudomást az utólagos finanszírozás részleteiről, de a rendszer fogaskerekei közé került homokszemek miatti csikorgás nagyon is hallható.