Igen, a kereszténységre és a kereszténydemokrácia értékeire gondolok, melyeknek kötőereje oly erős, hogy még Donáth Anna liberalizmust éltető beszédében is felbukkan.
Ameddig az európai politikai elit nem hajlandó számot vetni azzal, mi következett a kereszténység számkivetéséből (például az uniós alkotmányozáskor való teljes elhallgatásáról), nem lesz válasz a végletesen meggyengült Európa válságtüneteinek okaira sem.
A demográfiai tél, a munka elértéktelenedése, a családok felbomlása, a nemek feloldása, az emberi kapcsolatok szétzilálása és az egó feljebbvalósága a közösséggel szemben, azaz a keresztény tanítások és az abból fakadó élhető rend semmibevétele a gyökérokai annak, hogy korrupció, mérhetetlen károkat hozó új ideológiák, az élet értékének semmibevétele, önzés és rosszkedv, depresszió uralja a világunkat.
Amíg egy szó erejéig sem merül fel a liberális (progresszív) politikusokban, hogy a »szabadság-egyenlőség-testvériség« triásza nemhogy ellentétben nincs az »Isten-haza-család« fogalmaival, de épp belőlük eredeztethető, esély sincs a politikai oldalak közötti értelmes diskurzusra sem, nemhogy a megújulásra.
Ma – paradox módon – a liberalizmus diktatúrájának korszakát éljük, az ember mindenhatóságának illuzióját kergetik Európa-szerte, közösen mantrázva azokat, és kiírva a nyilvánosságból mindenkit, aki kritikusan vagy szekpszissel tekint a trendre.