Meghallgattam Donáth Anna szónoklatát

„Meghallgattam Donáth Anna szónoklatát.

A populista mantra, mely félemet generál = a legfőbb ellenség, a liberális demokrácia pedig a legfőbb jó, amiért küzdeni kell – leegyszerűsítve ebben foglalható össze a babázásból (Isten hozta kisfiát!) a politika porondjára visszatérő, a Momentum megújulásáért felelős Donáth Anna mondandója restartot jelentő beszédében.

A Gyurcsány-Dobrev duóhoz képest üdítő stílusban előadott szónoklat bizakodásra is okot adhatna, ha veleje nem venne megint ab ovo gellert.

Mert miért is gondolja valaki az egységre és »új szövetségre« alapozva mondandóját, hogy a liberális demokrácia az igazság egyetlen és megkérdőjelezhetetlen útja?

Ha már maga is keresztény gyökerekből sarjadt képekkel él (»új szövetségről« beszél), miért nem tűnik fel számára, hogy nyugati gondjaink korántsem csak a klímaváltozásból és a »gonosz keleti államok« létéből fakadnak, hanem sokkal inkább belülről: abból a mély szellemi és erkölcsi válságból, mely civilizációnk alól – a rációra hivatkozva elhozva a káosz felé tartó irracionalitás korszakát - kihúzta a transzcendens alapokat.

Igen, a kereszténységre és a kereszténydemokrácia értékeire gondolok, melyeknek kötőereje oly erős, hogy még Donáth Anna liberalizmust éltető beszédében is felbukkan.

Ameddig az európai politikai elit nem hajlandó számot vetni azzal, mi következett a kereszténység számkivetéséből (például az uniós alkotmányozáskor való teljes elhallgatásáról), nem lesz válasz a végletesen meggyengült Európa válságtüneteinek okaira sem.

A demográfiai tél, a munka elértéktelenedése, a családok felbomlása, a nemek feloldása, az emberi kapcsolatok szétzilálása és az egó feljebbvalósága a közösséggel szemben, azaz a keresztény tanítások és az abból fakadó élhető rend semmibevétele a gyökérokai annak, hogy korrupció, mérhetetlen károkat hozó új ideológiák, az élet értékének semmibevétele, önzés és rosszkedv, depresszió uralja a világunkat.

Amíg egy szó erejéig sem merül fel a liberális (progresszív) politikusokban, hogy a »szabadság-egyenlőség-testvériség« triásza nemhogy ellentétben nincs az »Isten-haza-család« fogalmaival, de épp belőlük eredeztethető, esély sincs a politikai oldalak közötti értelmes diskurzusra sem, nemhogy a megújulásra.

Ma – paradox módon – a liberalizmus diktatúrájának korszakát éljük, az ember mindenhatóságának illuzióját kergetik Európa-szerte, közösen mantrázva azokat, és kiírva a nyilvánosságból mindenkit, aki kritikusan vagy szekpszissel tekint a trendre.

Lehet, hogy sok jószándékkal teszik ezt, ne vonjuk kétségbe, de bizonyos, hogy nem születik belőle »új szövetség«.

Ugyanis az már kétezer éve megköttetett, csak nem kellett volna róla felmondani.”

Nyitókép: Facebook