„Mécs Imre szelíd, visszafogott, de politikailag határozott közéleti szereplése, 1956-os érdemei és halálos ítélete a forradalom hiteles képviselőjévé tették, aki egész életében őrizte 1956 igazságát és valódi arcát. Mécs Imre profi politikus lett, de lelkében mindvégig civil maradt a szó legszebb értelmében. Állami küldöttség tagjaként érdeklődéssel fotózta a tiszteletére kiállt katonai díszsorfalat, mindig megmaradt egy szerény, jóságos apának, nagyapának, békeszerető, jó humorú, kedves és jó embernek, aki mindig hűséges maradt önmagához.
Amikor az SZDSZ elveszítette önmagát és legnagyobb személyiségeit, az ország egyik demokratikus pártjává lett MSZP-hez csatlakozott, s lett a párt országgyűlési képviselője. Ez a választása teljes összhangban állt 1956-os szerepével, 1956 valódi jelentésével, deklarálva azt, hogy nem a csendőrök, a papok, az antiszemita uszítók, nem fasiszta hordószónokok világát akarta 1956-ban az ország visszahozni, hanem egy humánus, emberséges, szolidáris, nem elnyomó és nem kizsákmányoló, demokratikus társadalmat. Mécs Imre mindig ezt akarta, ezért küzdött egész életében.