Moszkva helyett Washington közvetít az azeri-örmény konfliktusban

2022. szeptember 22. 6:15
A szeptember 12-én újra kirobbant azeri-örmény fegyveres összetűzését egyelőre tűzszünet zárta le, a megnyugtató rendezéshez az amerikai külügyminisztérium lépett be közvetítőként. A Kaukázusban hagyományosan és történetileg az oroszok a rendteremtők, most azonban az ukrajnai háború miatt szinte észrevétlenek maradnak itt.

Az amerikai külügy vezetője, Antony Blinken hétfőn Washingtonban fogadta az azeri és az örmény külügyminisztert, akik egyébként az ENSZ Közgyűlés ülésére érkeztek az Egyesült Államokba. A State Departmentnek sikerült tehát a másfél hete kirobbant konfliktus harcoló feleit először tárgyalóasztalhoz ültetni, velük közvetlen megbeszéléseket folytatni.

A legutóbbi kaukázusi háborút a felek Vlagyimir Putyin jelenlétében zárták le, a 2020-es „hathetes” háborút orosz védnökségű fegyverszünet zárta.

Most Moszkva helyett Washingtonba utazott az azeri és az örmény külügyi küldöttség.

Amerika a békefolyamat folytatására kérte a szemben álló feleket, akik a háromoldalú találkozón meg is erősítették a múlt héten tető alá hozott fgyverszünet tiszteletben tartását. 

Az örmény parlament elnöke, Alen Simonjan fogadja az Örményországba látogató Nancy Pelosit szeptember 18-án Jerevánban  –  forrás: Karen Minasjan / AFP

 

Miért vár éppen Amerikától közvetítést mind Azerbajdzsán, mind Örményország?

A washingtoni találkozón Ararat Mirzojan örmény külügyminiszter egy „nemzetközi mechanizmus” életbe léptetését kérte a tűzszünet garantálására és a további eszkaláció megakadályozására. Ez önmagában sokat mondó fejlemény, hiszen

a hegyi-karabahi konfliktusban az orosz békefenntartók voltak a béke szavatolói eddig.

Az örményeknek védelmi szerződésük van az oroszokkal, hagyományosan az oroszok szövetségében bíznak a területi vitáik során, most azonban Washingtonban az amerikai külügyminisztériumtól kérnek „nemzetközi” segítséget.

Ennek megvannak a geopolitikai okai. A kaukázusi konfliktus nagyon rosszkor jött az oroszok számára, az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy

az orosz hadsereg energiáit a véltnél jobban köti le az ukrajnai háború.

Az oroszok emiatt nem fognak újabb békefenntartókat küldeni a Kaukázusba, de – érdekes módon – a Kreml a diplomácia szintjén sem mozdult meg a szokásos közvetítés végrehajtására.

Az örmények az Európai Unió támogatásában sem bízhatnak most, hiszen a szankciók miatt kieső orosz gázexport helyett

az EU július közepén éppen Azerbajdzsánnal egyezett meg az európai földgázhiány pótlására.

Az EU pedig a tél közeledtével nem fogja elveszíteni frissen szerzett energiaforrás-beszállítóját egy távoli területi viszály miatt – ahogy ezt múlt heti cikkünkben már kifejtettük.

Az Egyesült Államok ebbe a pillanatnyi diplomáciai vákuumhelyzetbe lépett bele, amikor közvetítőnek jelentkezett. Washington jelenleg – Moszkvához hasonlóan – vélhetően mindent az ukrajnai események szempontjából értékel; az azeri-örmény konfliktus kapóra jött, hiszen ez tovább demonstrálja az oroszok gyengülését, kapacitásainak csökkenését. 

Úgy lépett be, hogy közben állást foglalt, hiszen ahogy a tajvani-kínai eszkaláció idején, most is a kormánypárti képviselőházi elnök, Nancy Pelosi hajtott végre egy ellentmondásos, de szintlén üzenetszerű látogatást: vasárnap

örményországi villámvizitjén elítélte az azeri hadsereg szeptember 12-i „illegális és halálos” támadását.

Paradox módon, mindezek ellenére most az azerieknek is éppen az amerikai közvetítés az érdekük, hiszen az eddigi térségbeli béketeremtő, Oroszország a szemben álló felek közül inkább az örmények barátja volt. Cejhun Bajramov azeri külügyminiszter hétfőn nem véletlenül jelezte: Azerbajdzsán elégedett az azeri-amerikai kapcsolatok mélységével.

Azerbajdzsán tehát minden nagy közvetítővel vagy közvetítésre potens állammal rendezett viszonnyal bír: Oroszországgal, az EU-val vagy az Egyesült Államokkal egyaránt. Elemzők szerint az azeri hadsereg azért kezdhetett katonai akciót szeptember 12-én, mert észlelve Oroszország lekötöttségét és az örmények felkészületlenségét

alkalmasnak látta az időt egy új, kész helyzet teremtésére a határövezetben.

Vlagyimir Putyin találkozója az örmény miniszterelnökkel, Nikol Pasinjannal szeptember 7-én, néhány nappal az azeri konfliktus kirobbanása előtt Vlagyivosztokban  –  forrás: Valery Sharifulin / SPUTNIK / AFP

 

Törökország is helyet kér

Nemcsak három hatalommal, de a negyedikkel is jóban vannak az azeriek, vele legfőképpen: a regionális hatalom, Törökország egyre nagyobb beleszólást igényel a térség politikai-gazdasági ügyeibe.

Azeri viszonylatban gazdasági szempontból a három nagy, nyugatra futó olajvezeték közül egy (a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték) török földön keresztül, a nagy azeri földgázexport pedig a török Transz-Anatóliai gázvezetéken át jut el az európai piacig. Politikai viszonylatban a kaukázusi konfliktusban a törökök az azeriek patrónusai, elsősorban a közös származás és a közös vallás, az iszlám miatt.

A 2020-as háborúban a törökök fegyverekkel is támogatták szövetségeseiket, a most kiújuló szembeállás pedig

azzal veszélyeztetett, hogy Törökország élesebb konfrontációba áll bele Oroszországgal.

A törökök megjelenése az azeriek oldalán ugyanis Moszkva számára majdnem ugyanazt jelenti, mint az amerikaiak megjelenése az ukránoknál: egy volt szovjet köztársaság (vagyis egy jelenleg is orosz befolyási övezet) válik le Moszkva ellenőrzése alól.  

Miről szól az azeri-örmény konfliktus?

Szűk értelmezésben egy három évtizedes szembenállás ez. A szovjet időkben a többségében örmények lakta Hegyi-Karabah területét Sztálin nyomására az azeri szovjet köztársasághoz csatolták, elvetve a viszály magjait. 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásakor a függetlenné váló két köztársaság határvitája háborúvá szélesedett, amelyet az örmények nyertek:

a terület 1994-ben de facto örmény terület lett,

az enklávé azonban a mai napig Azerbajdzsán területén fekszik.

2020-ban egy határvillongásból eszkalálódott egy újabb háború, amelynek során az azeriek a terület egyharmadát visszafoglalták, az örmény hadsereg visszahúzódni kényszerült a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah korábban elfoglalt területeiről.

A múlt heti, három napig tartó fegyveres összetűzésben 170 katona vesztette életét, az azeri hadsereg azzal indokolta az újabb határterület elfoglalásával járó támadást, hogy az örmények készülő katonai akciójának megelőzésére indították. A The Moscow Times értesülése szerint az örmény miniszterelnök

a védelmi szerződésre hivatkozva orosz katonai beavatkozást kért, de Putyin elnök ezt elhárította.

Az erőtelen orosz közvetítés nem járt sikerrel, így a felek szeptember 14-én kétoldalú fegyverszünetről egyeztek meg végül.

 

Nyitókép: A határvillongások során megölt örmény katona hozzátartozói gyászolnak az elhunyt temetésén szeptember 16-án Jerevánban  –  forrás: Karen MINASYAN / AFP

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés