Moszkva helyett Washington közvetít az azeri-örmény konfliktusban

Az amerikai külügy vezetője, Antony Blinken hétfőn Washingtonban fogadta az azeri és az örmény külügyminisztert, akik egyébként az ENSZ Közgyűlés ülésére érkeztek az Egyesült Államokba. A State Departmentnek sikerült tehát a másfél hete kirobbant konfliktus harcoló feleit először tárgyalóasztalhoz ültetni, velük közvetlen megbeszéléseket folytatni.

A legutóbbi kaukázusi háborút a felek Vlagyimir Putyin jelenlétében zárták le, a 2020-es „hathetes” háborút orosz védnökségű fegyverszünet zárta.

Amerika a békefolyamat folytatására kérte a szemben álló feleket, akik a háromoldalú találkozón meg is erősítették a múlt héten tető alá hozott fgyverszünet tiszteletben tartását. 

Az örmény parlament elnöke, Alen Simonjan fogadja az Örményországba látogató Nancy Pelosit szeptember 18-án Jerevánban  –  forrás: Karen Minasjan / AFP

Miért vár éppen Amerikától közvetítést mind Azerbajdzsán, mind Örményország?

A washingtoni találkozón Ararat Mirzojan örmény külügyminiszter egy „nemzetközi mechanizmus” életbe léptetését kérte a tűzszünet garantálására és a további eszkaláció megakadályozására. Ez önmagában sokat mondó fejlemény, hiszen

Az örményeknek védelmi szerződésük van az oroszokkal, hagyományosan az oroszok szövetségében bíznak a területi vitáik során, most azonban Washingtonban az amerikai külügyminisztériumtól kérnek „nemzetközi” segítséget.

Ennek megvannak a geopolitikai okai. A kaukázusi konfliktus nagyon rosszkor jött az oroszok számára, az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy

Az oroszok emiatt nem fognak újabb békefenntartókat küldeni a Kaukázusba, de – érdekes módon – a Kreml a diplomácia szintjén sem mozdult meg a szokásos közvetítés végrehajtására.

Az örmények az Európai Unió támogatásában sem bízhatnak most, hiszen a szankciók miatt kieső orosz gázexport helyett

Az EU pedig a tél közeledtével nem fogja elveszíteni frissen szerzett energiaforrás-beszállítóját egy távoli területi viszály miatt – ahogy ezt múlt heti cikkünkben már kifejtettük.

Az Egyesült Államok ebbe a pillanatnyi diplomáciai vákuumhelyzetbe lépett bele, amikor közvetítőnek jelentkezett. Washington jelenleg – Moszkvához hasonlóan – vélhetően mindent az ukrajnai események szempontjából értékel; az azeri-örmény konfliktus kapóra jött, hiszen ez tovább demonstrálja az oroszok gyengülését, kapacitásainak csökkenését. 

Úgy lépett be, hogy közben állást foglalt, hiszen ahogy a tajvani-kínai eszkaláció idején, most is a kormánypárti képviselőházi elnök, Nancy Pelosi hajtott végre egy ellentmondásos, de szintlén üzenetszerű látogatást: vasárnap

Paradox módon, mindezek ellenére most az azerieknek is éppen az amerikai közvetítés az érdekük, hiszen az eddigi térségbeli béketeremtő, Oroszország a szemben álló felek közül inkább az örmények barátja volt. Cejhun Bajramov azeri külügyminiszter hétfőn nem véletlenül jelezte: Azerbajdzsán elégedett az azeri-amerikai kapcsolatok mélységével.

Azerbajdzsán tehát minden nagy közvetítővel vagy közvetítésre potens állammal rendezett viszonnyal bír: Oroszországgal, az EU-val vagy az Egyesült Államokkal egyaránt. Elemzők szerint az azeri hadsereg azért kezdhetett katonai akciót szeptember 12-én, mert észlelve Oroszország lekötöttségét és az örmények felkészületlenségét

Vlagyimir Putyin találkozója az örmény miniszterelnökkel, Nikol Pasinjannal szeptember 7-én, néhány nappal az azeri konfliktus kirobbanása előtt Vlagyivosztokban  –  forrás: Valery Sharifulin / SPUTNIK / AFP

Törökország is helyet kér

Nemcsak három hatalommal, de a negyedikkel is jóban vannak az azeriek, vele legfőképpen: a regionális hatalom, Törökország egyre nagyobb beleszólást igényel a térség politikai-gazdasági ügyeibe.

Azeri viszonylatban gazdasági szempontból a három nagy, nyugatra futó olajvezeték közül egy (a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték) török földön keresztül, a nagy azeri földgázexport pedig a török Transz-Anatóliai gázvezetéken át jut el az európai piacig. Politikai viszonylatban a kaukázusi konfliktusban a törökök az azeriek patrónusai, elsősorban a közös származás és a közös vallás, az iszlám miatt.

A 2020-as háborúban a törökök fegyverekkel is támogatták szövetségeseiket, a most kiújuló szembeállás pedig

A törökök megjelenése az azeriek oldalán ugyanis Moszkva számára majdnem ugyanazt jelenti, mint az amerikaiak megjelenése az ukránoknál: egy volt szovjet köztársaság (vagyis egy jelenleg is orosz befolyási övezet) válik le Moszkva ellenőrzése alól.  

Miről szól az azeri-örmény konfliktus?

Szűk értelmezésben egy három évtizedes szembenállás ez. A szovjet időkben a többségében örmények lakta Hegyi-Karabah területét Sztálin nyomására az azeri szovjet köztársasághoz csatolták, elvetve a viszály magjait. 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásakor a függetlenné váló két köztársaság határvitája háborúvá szélesedett, amelyet az örmények nyertek:

az enklávé azonban a mai napig Azerbajdzsán területén fekszik.

2020-ban egy határvillongásból eszkalálódott egy újabb háború, amelynek során az azeriek a terület egyharmadát visszafoglalták, az örmény hadsereg visszahúzódni kényszerült a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah korábban elfoglalt területeiről.

A múlt heti, három napig tartó fegyveres összetűzésben 170 katona vesztette életét, az azeri hadsereg azzal indokolta az újabb határterület elfoglalásával járó támadást, hogy az örmények készülő katonai akciójának megelőzésére indították. A The Moscow Times értesülése szerint az örmény miniszterelnök

Az erőtelen orosz közvetítés nem járt sikerrel, így a felek szeptember 14-én kétoldalú fegyverszünetről egyeztek meg végül.

Nyitókép: A határvillongások során megölt örmény katona hozzátartozói gyászolnak az elhunyt temetésén szeptember 16-án Jerevánban  –  forrás: Karen MINASYAN / AFP