Fel kell vennünk a harcot!

Ha az erősek összefognak, akkor győzelemre vezethetik a rájuk bízott közösségeket – ez volt az amerikai jobboldal legnagyobb politikai dzsemborija, a Conservative Political Action Conference (CPAC) legfontosabb üzenete, amelyet két héttel ezelőtt rendeztek meg Dallasban. A seregszemle magyar szempontból különös jelentőséggel bírt, hiszen a nyitó előadást Orbán Viktor tarthatta. A miniszterelnök jelenlétének nagy visszhangja volt a hazai és a nemzetközi médiában, az elhangzott beszéd pedig – nem túlzás állítani – a közéleti diskurzus egyik fő tárgyává vált az Egyesült Államokban is.

A meghívás persze nem előzmény nélkül való, hiszen Orbán Viktor már májusban, az Alapjogokért Központ által szervezett első CPAC Hungaryn történelmi beszédet mondott. Meghirdette a balliberális progresszió elleni sikeres harc tizenkét pontját. „A recept nyílt felhasználású, szabadon elvihető, tizenkét pontból áll” – fogalmazott. Nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a konzervatív erők reneszánszának elősegítését világszerte. A terv láthatóan jó úton halad, s nemcsak a jobboldali közvélemény értékelte a „siker receptjét”, hanem a baloldal is, mert erőteljes hisztériakampányba kezdett. A konzervatívok szerencsére komolyan vették és mélyrehatóan tanulmányozták az előadást – olyannyira, hogy a soron következő CPAC-en, amelyet Brazíliában rendeztek, az egyik legfontosabb program a tizenkét pont elemzése volt.

Annak, hogy a recept működőképes, tizenkét év alatt négy kétharmados győzelem, egy küzdelmekkel, globális válságokkal teletűzdelt évtized után is erős jobboldal az ékes bizonyítéka. A budapesti CPAC-en elmondott felszólalás azonban nem önmagában áll – sokkal inkább együtt értelmezhető a Tusnádfürdőn, majd Dallasban elmondott beszédekkel, hiszen olyan világképet, politikai stratégiát kapunk általuk, amely innovatív, versenyképes, sikeres tud lenni bármilyen jobboldali közösségben. A Tusványoson elhangzó gondolatok, bár elsősorban a magyar belpolitikának és a környező országok nyilvánosságának szólnak, évek óta érdemi reakciót váltanak ki a világsajtóban is – elég, ha az illiberális demokrácia fogalmának meghatározása körüli felháborodásra gondolunk.