A Nyugat elveszítette ezt a háborút, még akkor is, ha az oroszok nem győznek

2022. augusztus 12. 14:53

Robert C. Castel
Index
Valójában Fukuyama mögött amerikai atombombák és szuronyok állnak. Interjú.

Sokszor hangoztatja, hogy megbomlóban van az amerikai egypólusú világrend. Ez nem inkább Nyugat-szkepticizmus?

A második világháború után lenullázták a rendszert, és újra kellett építeni a nemzetközi kapcsolatokat. Akkor kialakult egy kétpólusú világ: az amerikaiak vezette Nyugat, és a keleti tömb. Ez eltartatott a Szovjetunió összeomlásáig, ezt követően pedig teljesen megváltoztak az erőviszonyok. Így kialakult az egypólusú világ. Fukujama erre húzta rá az elméletét – lásd A történelem vége és az utolsó ember című könyv –, ami lehetővé tette ezt az idealista elképzelést, hogy győzött a jó, a demokrácia. De ez az Amerikai Egyesült Államok katonai és politikai hatalmának a győzelme volt. 

VALÓJÁBAN FUKUJAMA MÖGÖTT AMERIKAI ATOMBOMBÁK ÉS SZURONYOK ÁLLNAK.

A naivak, akik elhiszik ezt a fennkölt eszmét, hogy önerőből diadalmaskodott a sötétség felett a jó, feltenném a kérdést: miért pont akkor történt meg mindez, amikor az amerikai hegemónia megteremtette az egypólusú világot? Miért nem a tatárjárás vagy a törökvész idején? Lehet, hogy most majd csúnya dolgokat mondok, de nincs ebben semmilyen értékítélet. Az én szememben éppen annyira legitim az amerikai hegemóniára való törekvés, mint az oroszoké vagy a kínaiaké. Minden állam megpróbálja maximálisra vinni a befolyását. Ebben az az érdekes, hogy Amerika nagyon későn értette meg, hogy az összes kötelezettség, amit magára vállalt a korábbi kétpólusú világban, arra nincs már szükség egy egypólusú világban. Hiszen Amerika miért lett volna deficitben Németországért, mikor már nincs Szovjetunió? De ez későn esett le Washingtonban. Ennek az oka a 9/11-es támadást követő közel-keleti »vendégjátékok« voltak, és a politikában is érvényesülő tehetetlenségi erő. A paradigmaváltás sohasem volt annyira népszerűtlen, mint amióta mindenki erről beszél.

Ez egy abszolút és megkérdőjelezhetetlen realista irányzat. Ez a gondolkodás most nem tűnik oroszbarátnak?

Legjobb védekezés a támadás, és ezt teljesen elfogadom. Amikor az európai ember felháborodik a realizmuson, az olyan, mint az eunuchok lázadása a paráznaság ellen. Hiszen Európának nincs semmilyen biztonsági felelőssége, ez egy korlátolt felelősségű társasággá vált, mert Amerika azt mondta Európának, hogy én gondoskodok a biztonságotokról. Könnyű úgy tisztán tartani a lelkiismeretedet, ha soha nem használod. Ebből a pozícióból nagyon könnyű felháborodni, hogy létezik a reálpolitika. Könnyű báránysültet csinálni úgy, hogy nem neked kell levágni az állatot. Ami pedig a ruszofil vádakat illeti: ebben a háborúban én három perspektívát látok.

VANNAK OROSZPÁRTIAK, UKRÁNPÁRTIAK, ÉS VAN EGY HARMADIK POZÍCIÓ, AMI EGY, A NYUGAT RÉGI DICSŐSÉGÉT VISSZAÁLLÍTANI KÍVÁNÓ ÉS EZÉRT A NYUGAT JELENLEGI ÁLLAPOTÁT KRITIZÁLÓ NÉZŐPONT.

Én nagyon kritikus vagyok a saját kultúránkkal, civilizációnkkal szemben, de azt nem gondolom, hogy hanyatlásban van. Szerintem iránytévesztésben van, és szükség van egy korrekcióra. Erre a kritikámra pedig a legkönnyebb, hogy azt mondják rám, »ez egy oroszbarát«. Sokkal könnyebb, mint ez ellen érvelni. Egyébként ugyanolyan szinten kritizálom az oroszokat, mint az ukránokat. A magam részéről vajmi kevés különbséget látok az orosz és az ukrán rezsim között, azon a tényen túl, hogy technikailag ebben a háborúban Oroszország az agresszor és Ukrajna az áldozat. A világ bonyolult, de mindettől függetlenül ezt a háborút a Nyugat elvesztette, még ha az oroszok nem is nyernek.”

Nyitókép: Dimitar Dilkoff / AFP

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 91 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy újabb Bécsi Kongresszusra lenne szükség, annak idején az biztosította hosszú időre a békét (szemben az első világháború lezárásával, amelyik magában hordozta a másodikat)
Sajnos a jelenlegi helyzetben nem sok esélyt látok egy olyan nagyhatalmi tárgyalásra, mint amilyen Bécsben sikerült - legfőképpen amiatt, amit Castel is említ, hogy a realizmust automatikusan egyik vagy másik oldallal való szimpatizálásnak tartják.

Milyen nép és milyen hon? Ukrajna többmilliós, határ menti, tömbben élő kisebbséget fosztott meg az őshonos állampolgároknak járó jogoktól. Volt egy minszki megállapodás, I.-II.-ig, amit a Nyugat cinkos egyetértésével az ukránok NEM tartottak be.

Eddig Castel inkább orosz győzelemre tippelt, most mintha megrendült volna.

Nem lehet tudni, ki meddig megy el, ki melyik harcoló fél mellé milyen nyomatékkal áll. Még nincs vége.

Több-kevesebb , szerintem inkább több okkal NEHEZTELVE Európára. Még az is lehet, h. az eddigi nagyjából semlegesek közül valaki meggondolja magát.

Jó lenne sok mindent újra kezdeni. Ez nagyon nem lesz jó. Az USA minden gátlását levetkezve része a konfliktusnak, küzd a befektetéseiért, az európai hegemóniáját már úgy néz ki, elérte.

Tulajdonképpen az is egyfajta globalizáció.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés