Örömmel meséli, hogy mikor elhagyhatta a kórházat, a többi beteg megtapsolta. A kérdésre, hogy minek köszönheti, hogy ennyire kedvelik az emberek, szerényen válaszolt: „Nem tudom az okát, de elraktározom magamban ezeket a jó érzéseket” – folytatja a Kossuth-díjas legenda, aki szerint 88 évesen már nincs sok mindenre biztosíték az ember életében, de reméli, hogy a nyári szünet után ott folytathatja, ahol abbahagyta, a színpadon, bár ő is látja, egyre kevesebb korábbi játszótársa él: „Nagyon nehéz, nem is lehet elfogadni, hogy a magyar színjátszás olyan alakjai hiányoznak, mint Sinkovits Imre, Darvas Iván, Sztankay István, Páger Antal, Agárdy Gábor vagy éppen Gobbi Hilda és Psota Irén” – mondta ezzel kapcsolatban korábban a Mandinernek.
A Kossuth-díjas színész szerint ott fent, előre leosztják a „szerepeket”, s úgy tűnik, neki hosszú életet írt elő a Teremtő.
Bodrogi Gyula zárásként egy kéréssel fordult a Mandinerhez: „Amikor kórházba kerültem, sok aggasztó, vészjósló hír jelent meg velem kapcsolatban. Akkor most írja meg, hogy jól vagyok!”