Gáz helyzet van Németországban

2022. július 1. 5:52
Az orosz gázszállítás radikális csökkentése egy újabb szöget vert bele az Energiewende néven ismert német energiapolitikai fordulat koporsójába. Elemzésünk.

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

 

Ó, ha ezt Angela Merkel látná: a fukusimai atomerő-műbaleset után, a mából visszanézve álomszerűen kedvező 2011-es energiapiaci környezetben elindított Energiewende, a szén- és atomenergia párhuzamos kivezetésének német politikája buktatóról buktatóra döcög. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig Olaf Scholz német kancellár, Emmanuel Macron francia államfő és Mario Draghi olasz miniszterelnök közös kijevi látogatása után belengette minden német energiaválságok anyját: az orosz állami Gazprom június 16-ára, csütörtökre virradóra 60 százalékkal csökkentette a Németországba az Északi Áramlaton át szállított mennyiséget, felvillantva ezzel a gázhiány rémét a németek előtt.

Az okok egyelőre tisztázatlanok. Az orosz gáz­óriás az utóbbi hónapokban többször is a frászt hozta az európai gázpiacra, amikor egy-két napra nem foglalt kapacitást a Jamal–Európa-vezetéken, de ezeket mindig műszaki okkal magyarázta, illetve azzal, hogy a gázvásárlási szerződésekben foglalt mennyiség leszállításához nem volt szükség az adott napokon e vezeték kapacitására. A Lengyelország és Bulgária felé tartó gázszállítmányok leállása kapcsán pedig teljesen világos volt az orosz lépés háttere: e két ország kultúrharcos kérdést csinált abból, hogyan tért át a Putyin által kötelezővé tett „rubel­fizetésre”, azaz gyakorlatilag arra, hogy a gáz euró­ban átutalt árát a Gazprombank rubelre váltva utalja tovább a Gazprom Exportnak, kvázi jegybankként működve és automatikusan javítva ezzel a rubel árfolyamát. A Gazprom ezt nemfizetésnek tekintette, és elzárta a gázcsapot.

A szén- és atomenergia párhuzamos kivezetésének német politikája buktatóról buktatóra döcög”

Németország viszont – ha lapítva is – zokszó nélkül vállalta a „rubelfizetést”, így esetében szerződésszegésről nem beszélhetünk. A Gazprom tájékoztatása szerint a szállított gázmennyiség csökkenésének technikai oka van: egy kompresszorállomás karbantartása szenved késést, mert egy Kanadában javított gázturbinát a Siemens Energy a szankciók következtében nem tud visszajuttatni Montréalból Oroszországba. A német energiahálózat üzemeltetője, a Szövetségi Hálózati Ügynökség (BNA) szerint azonban ez a kifogás nem áll meg, a mennyiségcsökkenés „technikailag nem magyarázható”. A szervezet elnöke, Klaus Müller szerint „Oroszország ezzel bizonytalanságot szít, és magasra srófolja a gázárakat”. Robert Habeck zöldpárti gazdasági-klímaügyi miniszter is így látja a helyzetet, hozzátéve, hogy „az orosz oldal magyarázata egyszerűen ürügy”. Ezt a látszatot mindenképpen erősíti az, hogy a technikai probléma, amely miatt a vezeték kapacitásának csupán 40 százalékát tudta használni a cég, épp a német kancellár, a francia elnök és az olasz kormányfő kijevi látogatásának napján lépett fel, és pont e három ország felé csökkentette a Gazprom a gázexportot, Olaszország esetében például a felére.

Spóroljon a lakosság!

A gazdasági-klímaügyi miniszter gáz- és energia­spórolásra szólította fel a német lakosságot, hangsúlyozva, hogy „ebben a helyzetben minden kilowattóra számít”, és belengette, hogy szükség esetén törvényileg is korlátozni fogják a fogyasztást. Müllernek erre ötlete is van: a lakásbérleti jogban már most is meg van határozva, hogy fűtési szezonban a bérbeadónak 20 és 22 fok közé kell beállítania a központi fűtést, szerinte ezt lehetne jelen helyzetben csökkenteni vagy eltörölni a fogyasztás mérsékléséhez.

Persze segít, hogy a fűtési szezonnak vége van, és a szükséges gázmennyiséget Németország most be tudja szerezni a tőzsdén is, csak borsosabb áron – a jövő télre való felkészülést azonban jelentős mértékben gátolná, ha a Gazprom hetekig csak 40 százalékon használná az Északi Áramlatot. Habeck ugyanis világossá tette: a gáztárolók jelenlegi, 56 százalékos feltöltöttsége mellett nem lehet biztonsággal nekimenni a jövő télnek, így túl nagy lenne Németország sebezhetősége.

Fotó: Shutterstock

Amely sebezhetőség egyébként sem csekély: a lakások, üzletek és üzemek fűtésén túl a gáz az iparnak is rendkívül fontos, valamint az Energie­wendét is nagy részben a szén- és atomerőművek környezetbarát gázerőművekkel való kiváltására építették – ez utóbbi két hatás teszi fűtési szezonon kívül is igencsak sebezhetővé Németországot. No meg a gázárak: a Szövetségi Energia- és Vízgazdálkodási Egyesület (BDEW) tavaszi elemzése szerint a fogyasztói gázárak a múlt évihez képest már áprilisra szinte megduplázódtak, családi házakban 7,06 helyett 13,77 cent, társasházakban 6,57 helyett 13,26 cent egy kilowattórányi gáz ára. E több tételből összeadódó áron belül ráadásul épp a beszerzési komponens nőtt a leginkább, esetében nem kétszereződésről, inkább szűk triplázódásról beszélhetünk 3,25-ról 8,78, illetve 2,97-ról 8,67 centre; az árra körülbelül 1 centtel rakódik rá a földgázadó és a szén-dioxid-kvóta költsége, körülbelül 1,5 centtel a koncessziós teher, valamint a beszerzési árral arányosan növekvő áfa. (A magyar lakossági gázár köbméterenként 16 cent, az egy köbméterből kinyerhető kilowattórák száma a gáz fűtőértékétől függ, de összességében a németországi ár nyolcad-kilenced része a hazai.)

A határidős piacon ennél is cudarabb a helyzet: egészen 2020-ig szinte paradicsomi állapotok uralkodtak, egy megawattórányi gázt 2016-ban átlagosan 15,57, 2018-ban 20,89, 2020-ban 13,79 euróért lehetett beszerezni, ám az ár a 2021 tavaszán kezdődő gázhiány miatt 34,04 euróra ugrott, idén áprilisig pedig elérte a 66,45 eurót – s hol van még a vége? Ilyen árak mellett főleg akkor kerülhet slamasztikába a német költségvetés, ha a Gazprom tovább játszik a szerződés szerinti gázmennyiség leszállításával, s a határidős piacról kell betömködni a tárolókban tátongó üres kapacitásokat. (Lyukak természetesen nem keletkezhetnek, mert a gáz kitölti a rendelkezésére álló teret.) Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a Gazprom gázbeszerzéssel foglalkozó német leányvállalatát gondnokság alá kell venni, és aligha élné túl az évet a 9-10 milliárd euróra várt állami feltőkésítés nélkül.

Mindent bele a megújulókba

A gázpiaci káosz nemcsak a fűtés, hanem az áram oldalán is felrúgja a komplett német energiastraté­giát: mint azt Simone Peter, a Zöldek volt társelnöke, a Szövetségi Megújulóenergia-egyesület elnöke elmondta, az áramtőzsdén az árakat bizony a szükséglet fedezésében részt vevő legdrágább erőmű diktálja, azaz jelenleg az aranyárban mért gázzal működő erőművek. Magyarul: a gáz árrobbanásától semmilyen mértékben nem érintett, megújuló forrásból termelő áramszolgáltatók is a csillagászati gázerőművi áram árán adják az energiát, így a gázár emelkedését a németek a rezsiben valójában kétszer fizetik meg – feleslegesen, és akkor is, ha változatlan költségszinten termelt megújuló áramot fogyasztanak. Ehhez képest sebtapasznak is alig elég a megújuló kapacitások kiépítésére használt, EEG-Umlage néven ismert áramadó július 1-jei kivezetése, amely 3,72 centtel teszi olcsóbbá a la­kossági áramot kilowattóránként.

A szén megelőzte a szelet Németország első számú áramforrásaként”

Az Energiewende megmentésére Robert Habeck április 6-án nyújtotta be „húsvéti csomagját”, benne számos izgalmas javaslattal, melyek értelmében úgy húzná ki Németországot a gázárak bozótjából, hogy tövig nyomja a gázt a megújuló energiaforrások termelésében. Megháromszorozná a szél- és napenergia-kapacitások kiépítésének tempóját, elhárítana szinte minden törvényi korlátot – például a közlekedési minisztérium radarokkal kapcsolatos szabályait, illetve a természetvédelmi szabályokat – az ilyen projektek útjából, jelentős bürokrácia­csökkentést eszközölne az energiatársulások, a kistérségi összefogásból megépült „közösségi” nap- és szélparkok építésének terén, biometán-erőműveket szeretne, valamint két új terminált építene a katari és az amerikai cseppfolyós gáznak, emellett jelentős zöldhidrogén-együttműködést az Egyesült Arab Emírségekkel.

A német energiapolitikai fordulat megmentésének azonban anyagi korlátai vannak, minden értelemben: egyrészt a pénzügyi tárcát birtokló liberálisok még nem adták áldásukat a homályos finanszírozási hátterű csomagra, másrészt pedig egyáltalán nem biztos, hogy a megújuló energia termeléséhez szükséges nyersanyagokhoz olyan könnyű lesz hozzáférni a következő években. Akkor pedig előtérbe kerülhetnek a régi jó atom- és szénerőművek barátai (lásd keretes írásunkat), hiszen, mint azt Habeck is bevallotta, energiaválságban nincs helye gondolkodási tilalomnak – soha semmiről.

Atomkraft? Továbbra is nein, danke
Az energiahiányos idők fagyos szelét az óriási autóiparon ülő bajor miniszterelnök érezte meg először: az ez év végével lekapcsolandó utolsó három német atomerőmű közül egy, az Isar 2 az ő tartományában található. Az energiaválság örvén Markus Söder fel is vetette, hogy a landshuti blokkok – négy másik erőmű mellett – még termelhetnének három-öt évig. Ezt azonban az Isar 2-t működtető E.On-leány, a Preussen Elektra mellett a két másik aktív erőmű gazdája, az RWE és az EnBW is kategorikusan kizárta, s a szövetségi kormányzat is elvetette. Az erőművek továbbüzemeltetése, illetve a tavaly bezárt három erőmű újranyitása a 2022–2023-as téli szezonban ugyanis még nem hozna érdemben pluszáramot, csak 2023 őszétől, mire sikerülne az eddig főleg orosz vagy kazah fűtőanyagot beszerezni és betölteni, emellett átfogó biztonsági vizsgálatokra és az erőmű személyzetének újraképzésére volna szükség. Gazdaságilag tehát csak három-öt éves távra érné meg újranyitni az erőműveket – ez pedig homlokegyenest szembemenne a kormányzat célkitűzéseivel.

*** 

Száll az áram jó szénnel
Az atomot év végével kitessékelik a német energiamixből, a szén kapcsán viszont közel sem ekkora a szigor: a koalíciós szerződés 2038-ra írja elő kötelezően az utolsó szénerőmű lekapcsolását, amely „ideális esetben” már 2030-ra sikerülhet. Tavaly a szélenergia szempontjából kedvezőtlen időjárás miatt a szén egyébként megelőzte a szelet Németország első számú áramforrásaként 30 százalékos részaránnyal. A szenet az oroszokkal való csörték sem érintik annyira, mert Oroszország 15 szá­zalékos importrészesedését könnyűszerrel kiváltja az Egyesült Államok, Dél-Afrika vagy Ausztrália. Sőt, a forgalomból kivont német szénerőművek is csak egyfajta zombiállapotban vannak: létezik a tíz erőműből álló úgynevezett hálózati tartalék, olyan erőművek, amelyek már nem üzemelnek, de teljes munkavállalói létszámmal állnak ugrásra készen, ha a hálózatban áramhiány lépne fel. A Saar-vidéki bexbachi kőszénerőművet például csak tavaly huszonegy alkalommal kérték meg arra, hogy egy picit legyen kedves ismét felfáradni a hálózatra, amelyről nemrég letessékelték.

Nyitóképen: Niederaussem szénerőműve – végső esetben mindig a szénre tér vissza Németország. Fotó: Shutterstock

Összesen 113 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Vannak olyan elemzések, amelyek szerint az olcsó energia hajtja a gazdaságot, és ahogy az olajat egyre drágábban lehetett kitermelni, úgy lassult a gazdaság növekedése is.
Mindemellett az atomerőművek majdnem kétszer több energiát hoznak vissza ugyanakkora befektetésre, mint a legkönnyebben kitermelhető olajmezők (75-ös EROI vagy 40), a palaolaj pedig jóval azalatt a szint alatt van, ami az gazdaságosan életképes. (7 illetve 4)
Tehát a nyugati világnak a könnyen kitermelhető olajmezők kifogyásával át kellett volna térnie atomenergiára, ettől mellékesen az olajkitermelő országoktól való függőség is megszűnt volna, illetve az erős gazdaság lehetett volna az alapja az olcsó megújulók kifejlesztésének (mert az uránkészlet is véges, tehát idővel az is megdrágult volna)

A cica elvitte a nyelved a beidézett szöveged végével, én meg visszahoztam:
"A másik fontos eltérés az lehet, hogy mihez kötik az orosz gáz árát. A régebbi szerződéseknél még bevett gyakorlat volt az úgynevezett olajárindexálás, amikor a gáz helyettesítő terméke, a fűtőolaj jegyzéséből indultak ki. Mostanra ez a gyakorlat háttérbe szorult, és többnyire a tőzsdei gázár jelenti a viszonyítási alapot, elképzelhető azonban, hogy egy-egy szerződésben még legalább részben megmaradt a régi módszer. A G7 forrásai szerint az olajárindexálás alapján most kedvezőbb árak adódnak, így ez is a régebbi megállapodásoknak kedvez, és nem az olyan frisseknek, mint a magyar.

Más kérdés, hogy idővel viszont már változhat a helyzet, és előfordulhat, hogy néhány hónap múlva mi kapjuk olcsóbban a gázt, mint mondjuk a románok vagy a csehek – teszik hozzá a többi között."

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés