A politikájának lesznek majd kedvezményezettjei, lesznek olyanok, akik annak érzik magukat, pedig nem is azok, s lesznek olyanok, akik nem érzik magukat azoknak, pedig azok. Lesznek majd válságok, külső és belső eredetűek is, lesznek politikai konfliktusok, amiket lényegében senki se látott előre (de biztos lesz, aki majd úgy érzi, hogy ő tudta előre), lesznek dolgok, amiket senki se fog igazán érteni, esetleg páran azt hiszik, hogy ez elég irracionális, aztán majd, ha bejön a rezsimnek, akkor elmondhatjuk, hogy biztos megmérték előre, jó politikai érzékkel csinálták, az ellenfeleik elbénázták, stb. Biztos lesz ok reményre és kétségbeesésre is, mint eddig is. Biztos lesznek olyanok, akik azt fogják érezni, hogy legszebb éveiket húzzák le éppen a wc-n. Mások meg örülni fognak. Az ellenzék vitatkozni fog, alkalmazkodni, lázadni, behódolni, helyezkedni, belső harcokat folytatni, tisztázni, hogy mit nem lehet tovább csinálni, kinek kéne felállni a kanapéről és tenni valamit, vagy végre csöndben maradni és szerénységet tanulni, abbahagyni a politikát vagy épp beszállni a politikába, nem ezekhez beszélni, hanem amazokhoz, leszállni a magas lóról, elhagyni a körutat, Rózsadombot, a romkocsmát, lemenni vidékre, tanulni végre, olvasni, beszélni, meghallgatni, gondolkodni vagy épp kevesebbet gondolkodni és többet cselekedni, kinek kivel kéne összefogni vagy kivel semmiképp, és így tovább.”
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán