Aligha lenne kíváncsi bárki olyan receptre, amelyben csupán az elkészítés módja és a hozzávalók szerepelnek, azok is csak ímmel-ámmal, a tervezett végeredményről, vagyis magáról az ételről egy szó sincs benne. Valahogy így van ez a mai magyar ellenzékkel is: évek óta hallgatjuk, különösen is azok, akik potenciálisan rájuk szavaznak – épp nincsenek túl sokan, pláne nem elegen –, hogy milyen formációkban, az összefogás milyen formájában és kikkel kellene megoldani a kormányváltást. Amit egyébként szerintük – Szabó Tímea pár hónappal ezelőtti diagnózisát kölcsönkérve – egy ország akar.
2010 óta láttunk már az ellenzéki oldalon pártokat megalakulni, régieket osztódni, bukott kormánytagokat az élre törni, miniszterelnök-jelöltet a saját szövetségesei által elkaszáltatni. Volt itt már koordinált, részleges és teljes összefogás, civilkedés, agorasátor ellenzéki politikusokkal és koncertekkel, konstans alkudozás füstös szobákban, aztán előválasztások furcsa visszalépésekkel. Minderről igen sokat is beszéltek a folyamatokban éppen részt vevők, előszeretettel részletezték és magyarázták a procedúrákat. Praktikusan tehát a hogyanról mindig igen sokat megtudhattunk, csak valahogy a miért maradt el. Leszámítva talán az O1G obszcén üzenetében összefoglalható mondanivalót.
Így jutottunk el a sorban negyedik Fidesz-kétharmadhoz, aminek nyomán néhányan a baloldalon is elkezdték pedzegetni a valós ajánlat, az úgynevezett vízió hiányát. Csakhogy következett a parlament hét eleji alakuló ülése, ezzel pedig újraindult a bojkottdilemma Hadházy Ákos és a Momentum kezdeményezésére. S megint arról kezdtek el lamentálni és polemizálni az újfent kisebbségbe került politikusok, hogy milyen eszközöket és hogyan szabad felhasználni a NER-rel szemben. Műsorokat szerveztek a kollaborációról, cikkek, elemzések születtek pró és kontra. A vége persze az lett, hogy szinte mindenki letette a parlamenti esküt.
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
„Éppen ezért van szükségük a magyaroknak a mi szolidaritásunkra” – jelentette ki a korábbi lengyel miniszterelnök-helyettes.
Világosan fogalmazott a kormányfő, ezt már mindenki érteni fogja.
„Na, de kinek, ezt majd április 12-én meglátjuk” – tette hozzá a miniszterelnök.
Természetesen most sem voltak érvei.
Tarr Zoltánnak nem tetszett, hogy Sinkovics Krisztián felhívta arra a figyelmét: a kerületben nincs is Soroksári út.
Hann Endre a napokban az ATV-nek azt nyilatkozta a legutóbbi felmérésük kapcsán, hogy „még korai tartja, hogy ezeket a számokat előrejelzésnek nevezzük”.
Amíg Orbán Viktor Miskolcon a bosodiak bérének emeléséről beszél a helyiekkel, addig Magyar Péter egy globalista menedzserrel diskurál a liberális gazdaságpolitika előnyeiről.
A jégtakaró vastagsága jelenleg változó a magyar tengeren. Míg a déli part közelében 12–15 centimétert mérnek, addig az északi oldalon 8–12 centiméteres réteg figyelhető meg.
