Egy másik tényező az orosz–európai függőségi viszony átalakulása. A kontinens nyugati fele ugyanis továbbra is rá van szorulva az orosz gázra. Míg azonban korábban Moszkvának is érdeke volt, hogy Nyugat-Európa magas áron vegyen tőle energiahordozót és ezért megbízható partnernek kellett lennie, ez a helyzet mára megváltozott. Oroszország ugyanis dél és kelet felé, főleg Kínába ma már sokkal több gázt tud értékesíteni, nagyjából hasonló áron, így nincs rászorulva arra, hogy nyugatra adja el. És bizony az energiaárak emelkedésében a harmadik szerepet játszó tényező a zöldpolitika felelőtlen erőltetése, ami igencsak megnöveli egy kilowatt áram előállításának költségét, és hatalmas terhet ró az egyes országok áramellátási infrastruktúrájára is.
A megújuló energia ugyanis ingadozó, ami eleve nem tesz jót a hálózatnak, ráadásul nem feltétlenül akkor van belőle sok, amikor arra ténylegesen szükség lenne. Ez okozhat majd a későbbiekben olyan ellátási zavarokat, amelyekre most a német és osztrák lakosság figyelmét igyekeznek felhívni. A zöldszempontok ész nélküli erőltetése ugyanakkor a következő időszakban nemhogy enyhülni, hanem méginkább erősödni fog azzal, hogy Németországban a Zöldek meghatározó szereplőivé váltak a kormányzatnak.”
Nyitókép: Mandiner grafika