A válság negatív hatásai a világ szegényebb országaiban, a periférián súlyosabban csapódnak le.
„A holland Transnational Institute bevándorlásról és klímavédelemről szóló friss jelentése rámutatott, hogy 2013 és 2018 között a klímaválsághoz történelmileg leginkább hozzájáruló államok több mint kétszeresét költik határaik militarizálására (több mint 33, 1 milliárdot), mint a klímaválság miatti kényszermigráció gyökerének kezelésére, amire 14,4 milliárd jutott. Annak érdekében, hogy megérthessük hogyan jutottunk ide, érdemes történeti perspektívából szemlélni a helyzetet.
Ég a házunk?!
A globális klímakatasztrófa kérdése az egyre sűrűsödő és fokozódó természeti csapások, a biodiverzitás drasztikus csökkenése, illetve a természeti környezet kizsákmányolása nyomán egyre komolyabb visszhangokat kelt a szakmai közegen túl a politikai, illetve az állampolgári körökben egyaránt. Az ökológiai válság jelei pedig már a bolygó fejlett centrumországaiban is éreztetik hatásukat, amelyek az ausztráliai vagy görögországi erdőtüzekkel, illetve a rajnai áradásokkal testközelbe kerültek. Mindezek a csapások számtalan emberéletet, anyagi és természeti értéket, gazdasági potenciált emésztenek fel.
A válság negatív hatásai azonban a világ szegényebb egykori gyarmati országaiban, a periférián súlyosabban csapódnak le. Az említett államok olyan történelmi tényezők, mint a gyarmati múltból megörökölt előnytelen beágyazottság a világgazdaságba, az etnikai, törzsi vagy vallási konfliktusok, a korrupció, illetve a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt sokkal kitettebbek a klímaváltozásnak.
Artériás vérzésre sebtapaszt
A hollandiai nonprofit kutatási és érdekképviseleti szervezet, a Transnational Institute (TNI) egy friss jelentésében kimutatta, hogy a világ legjelentősebb széndioxid-kibocsátó országai kétszer annyi anyagi erőforrást fordítanak saját határaik militarizálására, mint amennyit a klímaválság és így a kényszermigráció által leginkább érintett szegény országoknak juttatnak, amivel előmozdítanák a helyi közösségek hatékonyabb alkalmazkodását és helyi boldogulását.
Az a gondolat, hogy az ökológiai válságot, illetve annak negatív hatásait megoldhatja vagy mérsékelheti a határok és a határőrség militarizálása, illúziónak bizonyul.
A határok militarizálása azonban nem keverendő össze azzal, hogy minden ország és annak kormánya, illetve lakói részéről egy jogos igény, hogy ellenőrzést gyakoroljon saját határai felett. Az erődített határok ennek ellenére a klímaválság, illetve a nyomán kibomló kényszermigráció kérdéseire csak tüneti kezelést tudnak nyújtani a probléma gyökerének orvoslása nélkül.”
Fotó: Mohammed Hamoud / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Friss hírszerzési bomba: az ukrán segélyek valójában a modern történelem legnagyobb politikai korrupciós gépezetét táplálhatják.
Lehullt a lepel egy gondosan felépített pénzügyi manőverről.
Titkos kifizetési listát találtak Timosenko számítógépén. A helyzet azóta csak rosszabb lett. Ezt az Ukrajnát akarják fölvenni az unióba Magyar Péterék.
Robbanószert találtak a Szerbiát és Magyarországot összekötő kritikus gázinfrastruktúránál.
Kölni vagy vödör?
