Öt dolog, ami miatt Orbán elkezdhet aggódni

„Az előválasztás tanulságait az elemzések többsége az ellenzék szemüvegén keresztül vonta le, ami logikus, hiszen mégiscsak róluk szólt, de ez ettől még az éremnek csak az egyik oldala. Az oppozíciós castingot ugyanis közvetve a NER szorítása kényszerítette ki, célja pedig a rendszer lebontásához szükséges személyek megtalálása volt. Vagyis az előválasztás Orbánról (is) szólt. Érdemes ezért az elmúlt hetekben történteket a kormányfő szemszögéből is megvizsgálni. Mi járhat most a fejében? Örül, izgul, érdektelen? Azt hiszem, a miniszterelnök – bár igyekezett az egészet elbagatellizálni – komoly figyelemmel kísérte az előválasztást, és a Fidesz kissé megzavarodott kommunikációjából arra következtethetünk, hogy nagyon meglepte a végeredmény. Ha megpróbáljuk az ő szemszögéből megvizsgálni a helyzetet, találunk számára biztató és riasztó jeleket is. Ma nézzük meg az utóbbiakat. Van ugyanis öt olyan dolog, ami miatt Orbán Viktor elkezdhet aggódni.

1. A figyelem: amikor a legyek méhekké válnak

Rohanó, adatoktól és információktól agyonpréselt világunkban az egyik legnehezebb dolog a figyelem megkaparintása. Ami még ennél is értékesebb: a figyelem fenntartása. Az embereket annyi inger éri, hogy kialakult egyfajta kollektív fásultság. Nagyon magas már az ingerküszöb. A cikkeknek egyre botrányosabb címet kell adni, a tévéműsorokba egyre több vulgáris műbalhét kell beleírni, hogy konzumidióta társadalmunk bamba nyálcsorgatásából pár cseppet sikerüljön magunkra könyörögni, és abból vagy üzleti, vagy politikai haszonra szert tenni. A politika is ezzel küszködik. A nagy hangzavarban, a véleménybuborékok szellemi önkielégítésének zajában valahogy megmutatkozni, tematizálni, figyelmet generálni. Akié a figyelem, azé az ország. Az elmúlt közel tizenkét évben a figyelem a Fideszé volt, és csak pillanatokra sikerült kibillenteni uralkodó pozíciójából. 

Az elmúlt tizenkét hét azonban alig-alig szólt a Fideszről, annál inkább az ellenzékről.

Az előválasztás fordulatos szappanoperája, mint egy jól megírt Netflix-sorozat, egyre erősebb centrifugális hatást fejtett ki, és szépen lassan hatása alá vonta az egész országot. Az az igazság, hogy a Fidesz Stop, Gyurcsány!-kampánya, amely elképesztő erővel árasztotta el az internetet is, közvetve csak növelte a figyelmet, ezzel önmaga célja ellen dolgozott. A Fidesz aláírásgyűjtő akciója, de még a Békemenet is csupán a saját tábort tűzbe hozó, belterjes esemény maradt, miközben az ellenzéki előválasztás lett »a« téma. Az ellenzék a figyelemért vívott harcban tehát felküzdötte magát. Orbán Viktor kedvenc taktikája – »a sas nem kapkod legyek után« – innentől kezdve nem alkalmazható. Az ellenzéki legyek dühös méhkassá változtak.

2. M.-Z. P.: Meg lehet sütni a hódmezővásárhelyi polgármestert?

A figyelem tortájából pedig éppen az kapta a legnagyobb szeletet, aki végül meg is nyerte a miniszterelnöki előválasztást. Márki-Zay Péter szélső pályás fekete lóként vágott bele a megmérettetésbe. Sem esélye, sem ismertsége nem volt sok. Aztán a verseny haladtával egyre erősödött, végül pedig meggyőző erővel szerezte meg a kihívói pozíciót. Ennek okaival már sokat foglalkoztunk, de hogy M.-Z. P. mit jelenthet Orbánnak, már kevesebbet. Az első forduló után szinte azonnal megjelent egy kép, amelyen a kormányfő együtt süt halat az önkéntes vásárhelyi száműzetését töltő Lázár Jánossal. Elképzelhető, hogy az egész csupán véletlen. Orbán egyszerűen rákívánt arra a sült halra, amelyet egyedül Lázár képes elkészíteni. De az sem kizárható, hogy a miniszterelnök friss süllő helyett inkább friss információkat szeretett volna kapni a meglepetésemberről, méghozzá olyantól, aki testközelből ismeri. M.-Z. P.-t ugyanis nem olyan egyszerű megsütnie a Fidesznek. Egyelőre olyan halnak tűnik, aki kicsúszik a kezük közül. Jobboldalinak mondja magát, gyakorló keresztény, hét gyermeke van, még Gyurcsányt sem szereti. Ha komolyan vesszük, amit a Fidesz a programjában állít, akkor az a cél, hogy hazánk a hárommillió Márki-Zay család országa legyen. Orbánnak tehát az új helyzetben egészen új stratégiát kell kidolgoznia. A kommunikációs össztűz önmagában nem elég, annak – legalább részben – hihetőnek is kell lennie, különben az ellenkező hatást érheti el.”

Nyitókép: Földházi Árpád