A konzervatívok boldogabbak, mint a liberálisok két kutatás szerint

2021. október 25. 12:22
A konzervatívok elégedettebbek az életükkel, és meggyőződéseik jobban elősegítik a mentális egészséget három tudós szerint.

A konzervatívok boldogabbak, mint a liberálisok – írja a baloldali New York Times néhány tudományos kutatásra hivatkozva. 

Az egyik Jamie Napier és John Jost (New York University) A konzervatívok boldogabbak, mint a liberálisok (Why Are Conservatives Happier Than Liberals?) című tanulmánya, a másik Barry R. Schlenker, John Chambers (University of Florida) és Bonnie Le (University of Rochester)  A konzervatívok boldogabbak, mint a liberálisok, de miért? (Why Are Conservatives Happier Than Liberals?) című tanulmánya.

Napier és Jost szerint az (amerikai) konzervatívok azért boldogabbak, mert elfogadják és megmagyarázzák az egyenlőtlenségeket. Egyben azt találták, hogy a konzervativizmus érzelmi védelmet biztosít „a társadalomban található egyenlőtlenségek hedonisztikus hatásával szemben”.

Miközben viszont Napier és Jost szerint a konzervatívok általában félnek, alacsony az önértékelésük és „kimagyarázzák” az egyenlőtlenségeket, aközben Schlenker, Chambers és Le ezzel ellentétes magyarázatot talált.

Az ő kutatásaik szerint

a konzervatívok jobb állapotban vannak azon személyiségbeli és attitűdbeli szempontokat tekintve, amelyeket hagyományosan a pozitív beállítódással és mentális egészséggel azonosítanak,

beleértve a személyes cselekvőképességet, a pozitív szemléletet, a transzcendensre alapozott erkölcsi meggyőződéseket, és a méltányosságba vetett általános hitet. 

A három tudós kutatása szerint a konzervatívok általában véve elégedettebbek az életükkel, mint a liberálisok, mind az általános, mind a konkrét szempontok szerint, jobb mentális állapotban vannak, kevesebb mentális és érzelmi problémával küzdenek. Emellett a társadalmi igazságosságot úgy értelmezik, hogy az konzisztens az őket kötő morális meggyőződésekkel, és ezért az egyéni felelősséget hangsúlyozzák. 

A liberálisok viszont egyre elégedetlenebbekké váltak az előző évtizedekben, ami az egyre szekulárisabb, egyre vallástalanabb attitűdnek és ezzel kapcsolatos lépéseknek köszönhető (mint a házasodás kisebb esélye és a személyes cselekvőképességben való kisebb hit). 

Talán még izgalmasabb, hogy úgy találták:

a konzervatívok jobban képesek a belső kontrollra,

ahogy a munkának is hajlamosabbak belső értéket tulajdonítani, így kapcsolatot találnak az egyéni erőfeszítések és az eredmények között. A liberálisok hajlamosabbak inkább a személyes befolyásunkon túl lévő dolgokat hangsúlyozni.

A belső kontroll, az saját hatékonyságunk és az értelmes munka pedig szorosan kapcsolódik az élettel való elégedettség kérdéséhez – mutatnak rá a szerzők. 

Ugyancsak ide tartozik a kutatás szerint az, hogy a liberálisok relativista erkölcsi meggyőződése oda vezet, hogy gyakran felmentik magukat a cselekvés alól. A nem világos és képlékeny erkölcsi meggyőződés azonban elidegenedéshez is vezethet. 

Mind a liberálisok, mind a konzervatívok nagy hangsúlyt fektetnek a méltányosságra, ám mást értenek alatta. A liberálisok úgy gondolják, a méltányosság azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlőnek kell lennie, és ezért a kormánynak be kell avatkoznia. A konzervatívok szerint a méltányosság az, hogy mindenki az egyéni hozzájárulása szerint kapja azt, amit megérdemel. Emellett a konzervatívok jobban hangsúlyozzák az egyéni és önkéntes szociális akciókat a kormánnyal szemben.

Mindezt kommentálva Rod Dreher, az American Conservative publicistája megjegyzi:

a konzervatívok elfogadják, hogy a világ sosem lesz tökéletes, és együtt kell élni a tökéletlenséggel.

Emellett a konzervatívok számára kevésbé fontos a politikai kereszteshadjárat, és tudnak a politikán kívül mással is foglalkozni. 

(Fotó: Conservative Daily News.)
 

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A liberálisok sajnos nem értik, nem tudják, vagy egyszerűen nem akarják elfogadni, hogy a szabadság nem egyenlő a boldogsággal.

Mindentől és mindenkitől megszabadulni, családtól, barátoktól, hazától, valóban szabaddá tesz, ugyanakkor megfoszt minden stabilitástól és biztonságérzettől. És ennek komoly lelki ára van, főleg hosszútávon.

Ezért van aztán az, hogy a liberálisok nagy része, miután jól felszabadultak-felszabadították magukat minden kötöttség alól, elég gyorsan elkezdenek sodródni a autoriter baloldal felé. Gyorsan rájönnek arra, hogy a szabadság keretek nélkül csak káoszt eredményez, de mivel irtóznak visszatérni a régi értékekhez, régi keretrendszerekhez, ezért újfajta, progresszív keretrendszert kezdenek kiépíteni, és az állam erejével betartatni. Ezt történt nálunk is az SZDSZ-szel, és az SZDSZ-es táborral egy részével. Ez történt a francia forradalom során is.

Csak hogy az ember nem választhatja meg az egyetemes értékeit. Az egyetemes értékek ugyanis máshonnan erednek. Pszichológiai értelmezésben: öröklődnek, a kollektív tudattalanban. Teológiai értelmezésben: ezeket az értékeket a Jóisten határozza meg.

Nem nagyon tudok elképzelni "hagyományos liberális" embert, ugyanis, véleményem szerint ilyen nem létezik. A liberalizmus kiinduló feltételrendszernek megfelel: ne tiltsunk semmit fölöslegesen, csak ha káros a társadalomra.

Csakhogy ez önmagában kevés, legalábbis akkor, ha emberekről van szó, ugyanis nem fogalmaz meg értékeket, és irányt. Ha nincs érték, nincs irány, akkor mit tegyenek az emberek? Mire törekedjenek, és miért?

A liberálisok szabadságvágya kétségtelenül szükséges olyan helyzetekben, ahol elnyomó a rendszer. A régi struktúrák lerombolása időnként szükséges, pláne ha olyan rendszerről van szó, mint amilyen a kommunista rendszer volt, de az önmagában kevés, hogy leromboljuk a régit. Valami újat is kell építeni ahhoz, hogy ne káoszba fulladjon az egész. Ehhez pedig kellenek közös célok. Közös célokhoz pedig közös, ha úgy tetszik egyetemes értékek kellenek, és a liberalizmus meglehetősen szűkös ilyen értékek felmutatásában.

Szóval az én értelmezésemben semmi meglepő nincs abban, hogy a liberálisok, a klasszikus liberálisok a forradalom, rendszerváltás után eltűnnek, és többségük baloldalivá vedlik át. Nekik is szükségük van értékekre, legfeljebb nem tudatosul bennük, csak érzik. Mindenesetre jól láthatóan így cselekednek, még akkor is, ha ez csak hipotézis, hogy miért is történik mindez.

A liberálnácik irigyek, és ez mindent eldönt náluk.
A konzervatív a szépnek örül, mindegy, az övé, vagy másé, a kettő között:
irigység - öröm, a különbség áthidalhatatlan.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés