Mit adott nekünk a kereszténység? A Hungarian Conservative lapbemutatóján jártunk!

2021. október 19. 12:01
Mit jelent a posztkeresztény Európa, miért ellenséges a mai világ a vallással szemben, és hogyan „őrjítették meg” a keresztény értékeket? Erről is beszélgettek a konzervatív lap új számának bemutatóján.

A Batthyány Lajos Alapítvány felújított központjában, a Lónyay-Hatvany villában mutatták be a Hungarian Conservative folyóirat legújabb számát több panelbeszélgetés keretében. Dezső Tamás, a Batthyány Lajos Alapítvány elnöke megnyitó beszéde szerint igény van arra, hogy dinamikusan reagáljanak azokra a kihívásokra, melyek a konzervatív gondolkodók előtt állnak: gazdasági, jogi, politikai kihívásokra.

Az első beszélgetés felvetette a kérdést: mit adott nekünk a kereszténység? A beszélgetésen Nyirkos Tamás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, David Dusenbury, a Danube Institute vendégkutatója és Balázs Zoltán, a Corvinus Egyetem oktatója vettek részt. A moderátor John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke volt. 

O’Sullivan feltette a kérdést, hogy mit is jelent a posztkeresztény társadalomban, melyben sokak szerint élünk? A posztkereszténység szerinte egy aréna szerinte, ahol rengeteg új vallás versenyez, tehát az emberek nem a semmiben hisznek, hanem minden másban. Nyirkos csatlakozott ehhez a gondolathoz, kifejtve, hogy ez a folyamat nem egyenes, viszont hosszú ideig tart.

Amikor bizonyos konzervatív szerzők már elsiratták a keresztény Európát, akkor Európa még keresztény volt,

például a hatvanas években, de még a kilencvenes években is. Ma pedig ismét a szekularizáció felgyorsulását lehet látni, és már nem csak a nyugati társadalmakban. 

Balázs Zoltán szerint a kereszténység adta a negatív szabadságot, miszerint lehet nemet mondani. Nemet lehet mondani a zsarnokságnak, a politikusoknak. A második, hogy emberi kapcsolatokat teremthetünk. Nem csak családokba és törzsekbe születünk, hanem mi is létrehozhatjuk saját közösségeinket. Ezen kívül adott még egy morális önismeretet, nem feltételezve persze, hogy a nem-keresztény vallásoknak ne lenne ilyenje. Dusenbury érdekes módon Nietzschét idézte arra, hogy a platóni tradícióban megvan a „lelkek egyenlősége”, de mivel ma nem hiszünk a lelkekben, ezért az egyenlőségről alkotott fogalmunk téves.

O’Sullivan felidézte, hogy az utóbbi időben egyre több anglikán tér át a katolikus hitre. Kérdésére, miszerint van-e lehetősége egy nagy kereszténységre való visszatérési hullámnak, Nyirkos nemlegesen felelt. A keresztény egyházak között van versengés, ráadásul sok szekuláris vallás vette át a kereszténység helyét. Ezek nem pusztán versenytársak, sokszor ellenségesek is a kereszténységgel szemben. T. S. Eliot szerint a világ tele van keresztény értékekkel, de azok „megőrültek”, mert elválasztották őket egymástól. 

Meg kell érteni, hogy a kereszténység ma jelentős részben ellenséges környezetben létezik.

Balázs Zoltán szerint sokan elfoglaltak a kereszténység jócselekményeivel, de hit nélkül nem lehetünk valódi keresztények – idézte XVI. Benedek pápát. Balázs a fiatalokban látja a reményt, hogy új hívő közösségek jöjjenek létre. O’Sullivan felvetésére, miszerint egyesek szerint ma már nem tudnak hinni az emberek a kereszténységben, Balázs úgy reagált: sokan hisznek a keresztény értékekben anélkül, hogy tudnának róla.

O’Sullivan kritizálta a humanitárius eszmeiséget, mert míg a kereszténységnek világos fogalma van jóról és rosszról, addig előbbinek nincsen. Dusenbury szerint a kereszténység rengeteget kínál a modern társadalomnak, melyből hiányoznak olyan értékek, amiket a kereszténység megőrzött és átadott. 

A második világháború során látott gonoszság a keresztény politika feltámadását jelentette

– véli O’Sullivan. Ez vezetett a kereszténydemokrácia feltámadásához. Ma viszont a kereszténydemokrácia kiszorult, és talán úgy is érzik, elvesztették céljaikat.

Nyirkos szerint a keresztény politika hatása csökkenni látszik, de a támogatók tudatossága nem csökkent. Eközben bizonyos keresztény értékeket, mint az ember jogokat, rivális eszmék ragadták el, és megváltoztatták tartalmukat. Nyirkos szerint meg kell őriznünk tradíciónkat, és közben párbeszédet kell folytatni. Fontos, hogy ne simuljunk bele a trendekbe, hiszen akkor azt kérdezik majd, miért követnénk titeket? Balázs Zoltán szerint a kereszténységnek el kell kerülnie, hogy a politika részévé váljon – Dusenbury úgy látja, a konzervatív vallások beszélnek a legkevesebbet a politikáról. Őt megdöbbentette, hogy nemrég felhívás történt Amerikában, hogy vizsgálják felül a Jézust fehérként mutató képeket, s a canterbury-i érsek közölte, hogy így tesznek majd. Ez szerinte téves volt, mert bár a keresztény hagyományban rengeteg forrás van Isten ábrázolásáról egy termékeny vitához, ez az azonnali behódolás üres lépés volt.

Nyirkos azzal a gondolattal zárta a beszélgetést, hogy a kereszténységben való hit mindig hullámzott,

nem szabad azt hinni, hogy a múltban mindenki annyira vallásos volt.

Manapság divatos arról írni, hogy vége van a kereszténységnek, és ez a korszak valóban „különleges”, de nem ez az egyetlen különleges pillanat a kereszténység történetében.

Összesen 104 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés