A Jobbik elnöke elárulta, hogy igazából mit gondol a meleg férfiakról

2021. szeptember 28. 20:47

Hont András
Facebook
Ha egy férfi ágyba bújik egy másik férfival, attól ő nem lesz nő. Emberi méltóságához tartozik, hogy így is kezeljék. Jakab Péter ezt a méltóságát vitatja el az idétlen, alsótagozatos viktóriázással.

„A múlt heti, illetve a múlt héten nyilvánosságra került jobbikos megnyilvánulásokról (viktóriázás, karlendítés) általam mondottakra azóta többen is hivatkoztak (TGM, Bauer Tamás vagy éppen a Magyar Nemzet), ám én a jelenségnek csak az egyik megítéléséről beszéltem (ti. elfogadhatatlan), az egész kérdés ennél összetettebb, a véleményem pedig árnyaltabb. Szükségesnek tűnik tehát részletesebben kifejteni – még az előválasztás eredményének ismerete előtt.

Nem szeretem azt a világot, és szerintem élhetetlen az a világ, amelyben nem vezet út az embertelenségből az emberségbe. Így az „aki náci, az is marad”, vagy a „kommunistából kutyából nem lesz nemzeti szalonna” típusú kinyilatkoztatásokkal nem tudok mit kezdeni. Pontosabban azt tudom kezdeni, hogy ezek elsősorban a kinyilatkozókról árulnak el sokat. Ők szilárd belső meggyőződés híján ilyen közhelyekbe kapaszkodva akarják bizonygatni, hogy a Jó oldalon állnak, a különbek közé tartoznak, míg velük szemben ott vannak a menthetetlen elvetemültek. Ettől én idegenkedem, és veszélyesnek tartom. Ez a garancia arra, hogy világnézeti zárványok jöjjenek létre, és az abban élők ne is értsék a rajtuk kívülállókat, zavaros és szélsőséges figuráknak tartsanak mindenkit, aki megkérdőjelezi a számukra egyértelmű igazságokat, nem fogadja el csoporttekintélyeiket. Ezekben a zárványokban létezők lassan leszoknak a kritikai gondolkodásról, a jelenségek elfogulatlan vizsgálatára való törekvésről, dogmatikussá válnak, és egyre gyakrabban fognak hibázni. Minél nagyobb egy-egy ilyen csoport befolyása, annál nagyobb a hiba következménye.

Ilyesmit láttunk a járványkezeléssel kapcsolatban, de igaz ez az egykori, szélsőséges jobbikosokhoz, sőt a Fideszhez 2006-10. között utat találó fiatalokhoz való viszonyulásban is. Róluk pontosan ugyanazt gondolom, amit Tamás Gáspár Miklós írt a kétezres évek közepén a »Szegény náci gyermekeink« című sodró erejű esszéjében. A Nagy Generáció és néhány azt követő korosztály gyerekeiből álló csoport fékevesztett lázadása szüleik hazugnak tartott világa ellen. Mint minden ellenkultúra, ez is tagadásokból építette föl tételeit. A szexuális forradalom helyett a hagyományos család középpontba állítása, a szekularizáció helyett a (nem átélt) vallásosság, a személyközpontúsággal, az önmegvalósítással szemben a többiekkel való együttmozdulás, a közösség érdekében vállalt fegyelem és a második világháború utáni »soha többé« konszenzusát provokáló elborult zsidózás. Amennyiben az akkori hatalomgyakorlók, a közvéleményre befolyással bírók elsőként megérteni akarták volna őket, nem általuk demonstrálni, hogy még mindig az elit képviseli az Igaz eszméket, a Jó ügyet, a Haladást, Európát és a tiszta száraz érzést, akkor talán a harmadik magyar köztársaság sem omlott volna össze.

De összeomlott, a szegény náci gyerekekből pedig lassan középkorú nők és férfiak lettek, s nem érezték magukat valami fényesen. Vagy a Fidesz hagyta őket magukra, vagy jobbikosként kerültek a kirekesztettek közé méghozzá azokkal, akiket korábban ők akartak kirekeszteni. Kénytelenek voltak hát kirekesztő nézeteiket elkezdeni felülvizsgálni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A zarvanyokban igazat adok neki, pont ráillik a hvg-re és a kommentelőre.

Normális, árnyalt írás ez, de Hont András nem ismeri és félreérti a 'jobbik-jelenséget'. Javaslom tanulmányozza kicsit az egykori jobbikosok életrajzait. Azt fogja találni, hogy legtöbben gyerekként, tinédzserként átélték, ahogy a családjuk drámai helyzetbe került a rendszerváltozást követő években: szüleik munkanélkülivé váltak, belebuktak a kényszervállalkozásaikba, eladósodtak, stb., emiatt szétesett a családjuk, öngyilkos lett valakijük, és így tovább. Mindezek a szabadság, a demokrácia, a liberalizmus/piacgazdaság jelszavai jegyében történtek, és ezek egyszerű emberek voltak, nem kommunisták, nem az előző rendszer támogatói. Ebben a közegben a rendszerváltás és annak eszméi szitokszavak lettek, ezek a fiatalok nem a "szüleik hazug világával" fordultak szembe, hanem a szüleiket tönkre tevő hazug világgal. Ez nem egy jóléti "ellenkultúra", hanem egy radikális szembefordulás a fennállóval. És honnan találhattak ideológiát hozzá? Az éppen akkor szétesett, nem létező szociális baloldalról? Hát persze, hogy a mindenfelől elítélt, a zsidókban bűnbakot találó, fajvédő, náci, nyilas, irredenta eszmékből. Az új rendszer általuk gyűlölt ideológusai is kínálták ezt az utat számukra. Ugye emlékszünk még, hogy a rendszerváltozás utáni 15-20 év egyébről sem szólt, mint arról, hogy fasisztázással és antiszemitázással hogy lehet összekenni és ezzel szalonkívülivé karaktergyilkolni a 'jobboldali' politikai pártokat és értelmiséget. Bizony, a rendszerváltozás után megvert középosztály gyermekeiben így lett ebből önbeteljesítő prófécia.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés