Nem kell mindig kaviár, főleg nem a Vasi Hegyháton, egy erdészházban.
„A tegnap esti - bevallom nem átlagos - lecsóm körül kialakult FB-csata kezd olyanná válni, mint az 1976-ban Bertha Bulcsú által az ÉS-ben kirobbantott kesudió (ál)vita. Persze az sem a ma már mindennapos csemegének számító kesudióról, mint ahogy ez sem a lecsóról szólt.
Metaforaként eszembe jut erről az egészről, hogy '77-ben váratlanul (8. osztályos voltam) a csepeli Árpád utcai lakótelep ABC-jébe szállítottak öt doboz kaviárt. Persze, hogy senki se vette, kivéve, engem. Két hétig könyörögtem anyámnak, hogy a húszforintos csemegére adjon nekem pénzt. Nagy nehezen megkaptam, de cserébe le kellett mondanom a hétvégi moziról, a tízórait kiegészítő Sportszeletről és az edzés utáni forró csokis automatázásról is. Megvettem, boldogan lóbálva vittem haza, büszke voltam, hogy végre én is azokhoz fogok tartozni, akik kaviárt falhatnak, bármi legyen is az. A mannát tartalmazó üvegtégely aztán kirepült a papírdobozból, s a folyosóajtó vaskeretén landolva széttört… Két évvel később az Operában (Mozart: Idomeneo) ettem életem első kaviáros szendvicsét, baromira ízlett, de a Vasmunkás téri Ifipark zsíros kenyere lilahagymával már akkor is inkább az én gyomromnak való volt.
Nos, tegnapról maradt még lecsó (lásd a fenti képen), én ma is ezt ettem a kurta családi vakáció utolsó estéjén, tészta és tojás nélkül.
A tegnapi fullos a következőképpen született: a gyermekeim úgy döntöttek, hogy lecsót ennének, úgyis megmaradt sok paradicsom, paprika, meg öt baromfivirsli. Mondtam oké, de libazsírral csinálom, meg kolozsvári szalonnával, és a fűrészporos virsli mellé tegyünk bele egy kis cserkészkolbászt is, abból is megmaradt még két szál, használjuk fel azt is. Kérdeztem, kenyér, rizs vagy a milánóiból maradt csőtészta (makaróni)? A tészta győzött. Bendegúz imádja a lágytojást, akár főzve, akár sütve, így került rá a tükörtojás. Ennyi! Ja, és baromi finom lett, amiből csak a két fiú evett, a lányok ennek a lájtos (light, de nem vega) változatát kérték. Nem kell mindig kaviár, főleg nem a Vasi Hegyháton, egy erdészházban.
Ételt, ha lehet, nem dobunk ki, ezért a maradékokat, ameddig biztonságos, felhasználjuk, átalakítjuk. Próbáljátok ki Ti is!”
Fotó: Facebook/Németh Szilárd
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Sokan nincsenek tisztában vele: a csalók gyakran fizetett hirdetésekkel érik el az áldozatokat.
„Április 12-én a Fidesz a biztos választás!” – írta legújabb bejegyzésében Orbán Viktor.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
El sem tudjátok képzelni, milyen felszabadító kívül maradni a polgárháborún és a senkiföldjén átvészelni ezt a lélekmérgező kampányt.
A Tisza vezetőjének újabb kétségbeesett lépése, amellyel egyszerre akarja hergelni a saját táborát és nyomást gyakorolni a helyi vezetőkre.
Mondjuk, ebben túl sok újdonság nincsen.
