Így tarolta le a hazai sajtót a Pegasus-ügy

„Aki tudatosan tájékozódik a hazai közélet híreivel kapcsolatban, biztosan megfigyelte már, hogy a nagy politikai súlyú ügyek hirtelen és robbanásszerűen törnek be a köztudatba. Ez természetes, hiszen az ilyen témák mihamarabbi felderítéséhez közérdek, az ezekkel kapcsolatos narratívák kialakításához pedig komoly politikai érdek fűződik. Nincs ez másként a Pegasus-ügy néven elkeresztelt hírcunami esetén sem. Az ilyen nagy horderejű hírek kapcsán különösen fontos lenne, de sajnos pont ezért rendkívül nehéz is különbséget tenni az igazolt tények, valamint az igazolatlan feltételezések és a véleménnyel kevert spekulációk közt. Elemzésünkben a legújabb országos politikai szenzációval foglalkozunk, médiatudatos szemmel.

Tegnap este, azaz július 18-án, 18:01-kor jelent meg először a magyar médiában a hír, mely szerint izraeli kémszoftverrel figyelhettek meg magyar állampolgárokat, az eddig nyilvánosságra hozott ismeretek alapján főleg kormánykritikusnak tartott közszereplőket-ügyvédeket. Magyarországon először A Direkt36 nevű, magát oknyomozó újságíró központként meghatározó portál (a telex.hu felületén) írt először az ügyről: a hosszú, 42 ezer karakteres elemzés szerint több ismert magyar közéleti személyiséget is megfigyeltek egy NSO nevű izraeli cég mobiltelefonok feltörésére és lehallgatására kifejlesztett kémprogramjával. A Pegasus nevű kémprogrammal távolról, észrevétlenül lehet behatolni a kiválasztott iPhone-okba vagy Androidon futó eszközökbe egy olyan kiskapun keresztül, amelyről a gyártók és a mobiltelefonok szoftvereinek a fejlesztői sem tudnak.

A kémprogram képes üzeneteket, fotókat és e-maileket továbbítani a célszemély mobiltelefonjáról, de beszélgetéseket is lehet rögzíteni vele, és mikrofont is aktivál, ha kell. A Pegasust az NSO csak az izraeli védelmi minisztérium engedélyével adhatja el más országoknak. A programot a hivatalos szervek csak terrorizmussal és szervezett bűnözéssel gyanúsított személyek megfigyelésére használhatják. Ennek ellenére, a most kiszivárogtatott listán 50 ezer személy telefonszáma szerepel, köztük több mint 300 magyar állampolgár, akik nem tartoznak a fent meghatározott bűncselekményekkel gyanúsított személyek csoportjába.

Kik állnak a hír mögött?

Az egész sztori alapja tulajdonképpen egy kiszivárogtatott lista, egy olyan adatbázis, amely az NSO nevű izraeli kibercég ügyfeleinek tevékenységével kapcsolatban tartalmaz információkat. Ezt a listát a Forbidden Stories nevű tényfeltáró újságírói hálózat szerezte meg és tette közzé, az Amnesty International (AI) jogvédő szervezettel közösen. A hír alapját képező adatbázis megszerzése egy olyan nemzetközi nyomozás eredménye, amelyben összesen 17 szerkesztőség – köztük a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung, a Die Zeit és a Le Monde – vett részt. Magyarországról a Direkt36 dolgozott a projektben, a szervezet oldalán Pethő András van partnerként név szerint megemlítve, de az nem világos, hogy csak neki, vagy a szerkesztőségből másnak is van-e hozzáférése az adatbázishoz.

Kik szerepelnek ezen a listán?

A listán több mint 50 ezer olyan telefonszám van, amelyeket a Forbidden Stories szervezet szerint az NSO-ügyfelek megfigyelési célpontként választottak ki. Ez az adatbázis 2016-tól kezdve épült a világ több mint 50 országából. A teljes listát személyiségi okokból nem tették hozzáférhetővé, azokat a személyeket említik meg név szerint, akik ebbe beleegyezésüket adták. A listán elméletileg több mint 300 magyarországi személy szerepel. Mivel Magyarországról a Direkt36 csapata, legalábbis annak egy része vett részt a projektben, egyedül ők férnek hozzá a fenti listához, így egyedül ők tudnak beazonosítani személyeket ebből a 300 magyarországi személyből. Eddig az alábbiakat tették közzé:

Panyi Szabolcs (Direkt36-os újságíró)

Szabó András (Direkt36-os újságíró)

Dercsényi Dávid (Direkt 36-os újságíró)

Varga Zoltán (Centrál Médiacsoport tulajdonosa)

Chikán Attila (közgazdász, első Orbán-kormány gazdasági minisztere)

Simicska Ádám (Simicska Lajos fia)

Adrien Beauduin (CEU külföldi diákja)

Gémesi György (Gödöllő polgármestere)

Továbbá, a listán szerepelt egy magyar fotós és egy újságíró is, akik neve egyelőre nem ismert. A Direkt36 megemlíti, hogy több magyar közszereplő is szerepel ezen a listán, többek között egy ügyvéd, valamint egy ellenzéki városvezető is. Egy dolgot azonban fontos tisztán látni a fentiekkel kapcsolatban: mivel egyedül a Direkt36-nak van hozzáférése a Forbidden Stories adatbázisához, ők döntik el, hogy a több mint 300 magyarországi személy közül kit azonosítanak be és hoznak nyilvánosságra. Ez a lista, amit látunk tehát egy szűrt szelete a valóságnak és egyáltalán nem biztos, hogy reprezentatív. 

Tényleg megfigyelték őket?

Azt a Direkt36 is leírja, hogy attól még, hogy ebben az adatbázisban feltűnik egy telefonszám, nem feltétlenül jelenti azt is, hogy a személyek ellen biztosan be is vetették a Pegasust és a telefonjukat fel is törték. De akkor mi ez a lista? Az írás folyamatosan úgy hivatkozik rá, mint a “célszemélyek” listája. Az NSO azonban vitatja, hogy a Forbidden Stories birtokába jutott telefonszámok valóban a Pegasus célpontjai lennének. Szerintük ezek a számok egy nagyobb listának a részei, amelyeket az NSO Group ügyfelei más célokra használtak. Az egyik lehetséges magyarázat szerint az adatbázisban szereplő számok egy nyilvánosan hozzáférhető úgynevezett HLR-adatbázisból (Home Location Register) származnak, amely rendszer a mobiltelefon-hálózatok működését segíti azzal, hogy nyilvántartja az egyes készülékek földrajzi helyét és más azonosítóit, és így lehetővé teszi a hívások és sms-ek irányítását. 

Mire alapozva állítja tehát a Direkt36, hogy megfigyelés történt? Szerintük a telefonok utólagos vizsgálata bizonyította, hogy valóban behatoltak az NSO programjával a készülékekbe: az állítás alapja az Amnesty International nemzetközi biztonsági stábjának kutatása, amely 67 olyan készüléket vizsgált meg, amelyek feltételezhetően a kémszoftveres támadás célpontja lehetett. Ezek közül 23 esetben azt állapította meg az Amnesty International, hogy feltörték a telefont Pegasusszal, 14 esetben pedig a behatolásra tett kísérletre utaló nyomokat véltek találni. A maradék 30 vizsgálatnál nem találtak ilyen támadásra utaló jel konkrét bizonyítékát. A cikk elmondása szerint az AI megosztotta több készülék esetében is a vizsgálatok alapját képező adatokat a Citizen Lab kutatóival is, akik megerősítették, hogy azokat a készülékeket Pegasusszal törték fel. A Citizen Lab átnézte az AI vizsgálati módszerét is, és azt is szakmailag rendben találta.

Összefoglalva tehát arra, hogy egy a listán szereplő személyt ténylegesen megfigyeltek-e nincsen konkrét bizonyíték. Annyit tudunk, hogy az Amnesty International kutatása a több mint 300-as lista 1%-ban állapította meg a legalább a kémszoftveres támadás állítólagos kísérletét. A független Citizen Lab ellenőrző vizsgálata ennek az 1%-nak egy további töredékét (kérdéses számú, a cikk megfogalmazása szerint “több készüléket”) validáltatták a Citizen Lab nevű kanadai szervezettel. 

Az NSO Group reakciója

Hétfő délelőttre a világ legtöbb médiumában címlapsztorinak számító hírt a Pegasust alkotó izraeli cég sem hagyhatta szó nélkül. Az NSO Group publikált egy közleményt, amiben közvetlenül kívántak felszólalni a »hamis vádakkal« és a „félrevezető állításokkal” szemben. Ebben amellett, hogy rossz következtetésekről és képtelen elméletekről írnak, több szempontból kritizálták a névtelen forrásokat. A cég szerint ezek állításai megalapozatlanok, vagy bárki által hozzáférhető, nyílt adatokra építkeznek – ilye például a korábban már említett HLR adatbázis. Azt, hogy adatok szivárogtak volna a szervereikről, egyszerűen „hazugságnak” és „nevetségesnek” tartják, ugyanis soha nem tároltak adatokat ilyen formában. A közleményben leszögezik, hogy a szoftverüknek semmi köze nincs Jamal Khashoggi „kegyetlen” meggyilkolásához, és hogy a vállalat lényegében egy mentőakciót folytat ártatlan emberek védelmében, a terrorizmus és más bűnök megelőzése érdekében – azt csak ellenőrzött kormányoknak adják ki, bűnmegelőzési célból.  Nyilatkozatukban annyira dühítőnek tartják az egész helyzetet, hogy rágalmazási per indításán gondolkoznak. A felsoroltaknál jobban nem térnek ki konkrét  állításokra és azok cáfolatára. 

Tényleg a magyar kormány áll e mögött?

A rövid válasz az, hogy nincsen erre utaló konkrét bizonyíték. A nem kormánypártinak tartott médiumok ennek ellenére vagy tényként kezelik, hogy magyar állami szervek állnak az ügy mögött, vagy egyértelműen utalnak erre. De mégis mire alapozzák mindezt? Több érvet is felsorakoztatnak a közvetett bizonyítékok körében, vegyük most ezeket sorra.

Egy névtelen forrás: a Direkt36 állítása szerint egy korábbi magyar titkosszolgálati tiszt azt mondta nekik, hogy információi szerint a magyar nemzetbiztonsági szervek használják a Pegasust.

Egy másik névtelen forrás: állítólag a német Die Zeitnak az NSO egyik korábbi alkalmazottja szintén megerősítette, hogy Magyarország az NSO ügyfele lett. Nyilván az anonim forrásoknak megvan a helye az oknyomozó újságírásban és a forrásvédelem miatt nem is lehet kikerülni ezt. Eltagadhatatlan sajátossága azonban az ellenőrizhetetlenség.

Citizen Lab kutatás: a cikkben találhatunk egy igen kétértelmű megfogalmazású mondatot, amely szerint a kutatóintézet korábban »a kémprogram magyarországi használatának jeleire bukkant.« Ez azonban egyébként nem azt jelenti, hogy magyarországi megrendelésű volt a kémprogram használata, hanem hogy magyarországi fókuszú.

Magyar-izraeli kapcsolatok: Még az is előkerült érvként, hogy Orbán Viktor kormányának európai viszonylatban különösen jó kapcsolata volt Benjámín Netanjáhú, izraeli miniszterelnök kormányával. 

Felhasználói korlátozás: Az izraeli NSO azt állítja, hogy az általuk forgalmazott kémprogramot csak állami szerveknek, valamint kormányoknak értékesítik, az izraeli védelmi minisztérium jóváhagyásával. 

Más országok példája: Az írás szerint több más ország a helyi hatóságai is használják a kiberfegyvert. 

»Cui bono«, azaz a »kinek állt érdekében« elv: A Direkt36 szerint »maguk a magyarországi célpontok is számos esetben arra utalnak, hogy magyar hatóságok állhatnak a célpontok kijelölése mögött.« Ezt kétféleképpen magyarázzák: egyrészt állításuk szerint olyan személyek is szerepelnek az adatbázisban, akik magyarországon elítélt bűnözők, tehát a hatóságoknak érdekükben állna nyomozni utánuk. Másrészt utalnak arra is, hogy az általuk beazonosított személyek közt olyan ellenzéki politikusok és nem kormánypárti újságírók vannak, akik megfigyelése a magyar kormány érdeke.

A magyar kormány hivatalos álláspontja

Arról tehát nem érkezett semmilyen konkrét bizonyíték, hogy a magyar kormány rendelte volna meg ezt a szoftvert. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a V4-ek komáromi külügyminiszteri találkozóján tartott sajtótájékoztatót tartott a következőket mondta az üggyel kapcsolatban: »Erről a vélelmezett adatgyűjtésről semmilyen tudomással nem rendelkezem.« Azt is hozzátette, hogy a felügyelete alá tartozó Információs Hivatal tájékoztatása alapján „semmifajta együttműködést ebben az ügyben nem folytattak sem az izraeli, sem más titkosszolgálatokkal”, a „szóban forgó technikai eszközt, nevezzük szoftvernek” pedig nem használja az Információs Hivatal, és „arra vonatkozólag semmifajta megállapodást nem kötött”. Arra az újságírói kérdésre, hogy más állami szerv végzett-e ilyen tevékenységet, és hogy kinek állhat érdekében megfigyelni és hónapokon keresztül lehallgatni Magyarországon kormánykritikus szereplőket, Szijjártó azt válaszolta: »Találgatásokba nem szeretnék belemenni, és ha azt mondom, hogy nincsen tudomásom, akkor kormányzati álláspontot közlök, tehát nincsen tudomásunk – ha így jobban tetszik – ilyen típusú adatgyűjtésről.« A magyar kormány annyit közölt az üggyel kapcsolatban, hogy „nincs tudomásunk a megkeresésben szereplő állítólagos adatgyűjtésről”, és hozzátették, hogy Magyarország »jogállam, és így minden egyén esetében mindig a hatályos jogszabályoknak megfelelően jár el«.

A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a valóság sokkal összetettebb, mint ahogy azt számos sajtóorgánum beállítani igyekszik. Az igazolt tények alapján pedig messze nem vonhatunk le olyan könnyen következtetéseket, mint ahogy azt a legtöbb újságíró és hírportál megtette. A valóság megismeréséhez az ilyen komplex ügyek esetén, mint egy hírszerzési, megfigyelési vagy titkosszolgálati botrány sokszor éveknek kell eltelnie. Legtöbbször az első pár órában megírt cikkek, az információk töredékének ismeretével születnek. Ennek okán mi is folyamatosan frissítjük írásainkat, az üggyel kapcsolatos újonnan megjelenő hírek fényében.

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Jack Guez / AFP