Rend, fegyelem, kemény munka, így lehet profi futballt építeni – Sallai Roland a Mandinernek

2021. április 13. 10:00
Írta: Sal Endre
„Az idejét sem tudom, hogy mikor ettem utoljára csokoládét.” A magyar labdarúgó-válogatottban és a Bundesligában is lövi a gólokat, ám Sallai Roland nincs elszállva magától. A német Freiburg légiósával beszélgettünk pályafutásáról és futballhoz való hozzáállásáról.

Látta valaha focizni a nagybácsit, Sallai Sándort, a sokszoros válogatott labdarúgót?

Élőben nem, hiszen amikor én megszülettem, ő már nem játszott, de megnéztem videón egy-két válogatott mérkőzését.

Tetszett?

Igen. Ami feltűnt, hogy akkor teljesen más volt a játék. Az édesapám, Sallai Tibor is az első osztályban futballozott, de róla is lemaradtam, mindamellett az ő hatására kezdtem el a labdarúgást.

A Wikipedia szerint Sallai Roland Diósgyőrben is futballozott. Ez nekem új.

Nekem is, soha nem játszottam a csapatban, ez biztosan elírás. Onnan nem messze, a Debreceni Focisuliban viszont igen.

Aztán később Siófokon, a Videotonnál és a Puskás Akadémiánál. Nem tévedek, ha azt mondom, a Puskás Akadémiánál kapta a legtöbbet?

Hét évig voltam az Akadémia játékosa. Minden támogatást megkaptam, ott lettek lerakva az alapok,

a Puskás Akadémiának is köszönhetem, hogy ma Bundesliga-játékos vagyok.

Ne szaladjunk ennyire előre. A Puskás után ugyanis jött az olasz első osztály, a Palermo. Ott mit kapott?

Mentálisan rengeteget erősödtem Palermóban, nagyon hasznos időszak volt az életemben. Ott tapasztaltam meg igazán, milyen az, amikor a játékosok százszázalékig mindent megtesznek azért, hogy bekerüljenek a kezdőbe és ott meg is ragadjanak. Az olasz futball alapja a taktika, ezen a téren is nagyon hasznos volt az ott töltött időszak.

Az olasz bajnokságban gólokat is lőtt, éppen ezért tűnt meglepetésnek, hogy Ciprusra, az Apoel együtteséhez igazolt.

Sokakat meglepett, pedig tudatosa döntést hoztam. Az Apoel abban az évben a Bajnokok Ligájában szerepelt, ami nagy vonzerő volt. Egy percre sem bántam meg, hogy oda igazoltam, tapasztalatszerzésre tökéletes volt, s ne feledjük, játszottam a BL-ben.

A Freiburgnak is a Bajnokok Ligájában tűnt fel a játéka?

Nem, csak később derült ki, már akkor figyeltek, amikor Palermóban játszottam.

A németeknél mit tanult eddig?

Katonás rend, fegyelem, kemény munka; és én is látom,

másképp nem lehet profi futballról, profi teljesítményről beszélni.

A pályán kívül is fegyelmezettek, minden szabályt betartanak. Én például az idejét sem tudom, hogy mikor ettem utoljára csokoládét.

Azt sem szabad?

Nem használ, így nem eszem. Én is látom, egy profi futballista karrierje tíz-tizenöt évnél nem tart tovább. Ebben a periódusban mindenre oda kell figyelni, így az étkezésre is. Teljes mértékben azonosulni tudok ezzel a nézettel.

 

Sallai Roland nagy pillanatai

 

Még nem is kérdeztem, gyerekként ki volt a példaképe?

Imádtam a Barcelonát, a rövid passzos játékot, amit művészi szinten adtak elő. A csapatból

Andrés Iniesta volt a nagy kedvencem,

tetszett az az alázat és a kreativitás, amit egyszerre képviselt.

A Barcelonát ma is szereti?

A gyerekkori rajongás már a múlté, amúgy meg ez a Barcelona már egészen más, egyre kevésbé épül arra a rövid passzos játékra, amibe beleszerettem.

Valahol megkérdezték öntől, hogy a Bundesligában kit tart a legjobbnak, s némi meglepetésre nem Lewandowskit, a Bayern lengyel gólzsákját mondta, hanem Erling Haalandot, a Dortmund csatárát.

Mindketten zseniálisak, de amit Haaland produkál, az valóban zseniális. Vezeti a Bajnokok Ligája góllövőlistáját, szinte annyi gólja van, mint Bundesliga-meccse. Azt szoktam mondani, hogy ő egy gép. De piszok jó gép!

Ha jól néztem a tabellát, a Freiburg akár még az Európa-ligás helyre is oda érhet a Bundesligában.

Nagy álmunk, mindent megteszünk érte. Kiesési gondjaink már nincsenek, felszabadultan futballozhatunk, s megpróbáljuk elérni az Európa-ligás helyezést.

A magyar válogatottban lőtt gólok után érzi, hogy emelkedik az ázsiója Freiburgban?

A miénk egy roppant egységes csapat, nincs olyan, hogy valaki feljebb van a másiknál. Talán ez az egység is a sikerünk egyik titka.

Mit csinál Freiburgban ha éppen nem meccse van vagy edzése?

Most szinte semmit, hiszen a koronavírus miatt nem lehet.

A Fekete-erdőben szoktunk kirándulni a kedvesemmel. Meseszép, kikapcsol.

Arra emlékszik még, hogy mit csinált 2016 nyarán?

Ha arra gondol, tévén néztem a magyar-válogatott Európa-bajnoki meccseit. Nagyon drukkoltam a srácoknak!

Pedig akár szomorú is lehetett volna, hiszen az utolsó keretszűkítésnél maradt ki a csapatból.

Mindig, mindennek oka van. Nem voltam kész játékos, nekem az is fantasztikus siker volt, hogy egyáltalán szóba került a nevem.

Most azért más a helyzet.

Annyiban igen, hogy

tapasztaltabb lettem, érettebb, a gólok is jönnek.

A válogatott a csoportmeccsek során a portugál, német, francia trióval találkozik az Európa-bajnokságon. Egyik jobb, mint a másik…

Ennek ellenére azon leszünk, hogy megnehezítsük az életüket.

Sokat gondol az Eb-re?

Még nem. Most a Freiburgra koncentrálok. Abban a pillanatban, hogy véget ér a Bundesliga, jöhet a válogatott! 

Összesen 73 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Rend, fegyelem, kemény munka, így lehet profi futballt építeni – Sallai Roland a Mandinernek"

Hajrá Felcsút!
Hajrá FC Olt! (Scornicesti, csauseszkú szülőfaluja valahol Olténiában)

"Ami feltűnt, hogy akkor teljesen más volt a játék."
Ez az, ami Magyarországon nem tűnt fel sem Mezey Györgynek, sem másnak.
De tegyünk egy nem lényegtelen kiegészítést, illetve kettőt, mert fontos:
1. Akiknek feltűnt, Verebes, Temesváry, Csank és még biztos voltak mások, azokat lenyomta a kádári romlott-züllesztett futballközeg.
2. A rendszerváltás után a magyar sport, benne első helyen a labdarúgás lett az ország ellensége, amelyet állami eszközökkel TÁMOGATNI TILOS. Nézz rá a régi Népstadionra: a gyönyörű létesítmény Európa szégyeneként "ékeskedett" évtizedeken keresztül: NEM VOLT RÁ PÁR MILLIÁRD SEM.
Így e kettő: a tudatos kádári titkosszolgálati - a magyar csak ne akarjon eredményes lenni, mert az NACIONALIZMUS!!! - lezüllesztés és az anyagi KIVÉREZTETÉS, e kettő éppen elég rákosodással szívta el a magyar alkotóerőt, így, ami van, nem véletlen.
Sajnos, kulcsposztokon, szülői nevelés, értékrend, iskolai pedagógia, média, sportújságírás megalkuvó, sunyi színvonaltalansága, sportvezetés marketingmentessége estébé előrevetíti, hogy itt a következő 5-10 évben sem lesz érezhető emelkedés.
Hat tényezőt soroltam fel, ezek többségében a mai magyar "értékek" az Origótól negatív tartományban helyezkednek el.
És ez azért tragikus, mert meghatározza a következő nemzedék, az ország spirálját, lefelé.
Csak, ha bevezetnék a NEM KÖTELEZŐ katonai sorozást és törvény biztosítaná, hogy minden 18. évét betöltött magyar állampolgár - fiú, lány - jogosult KATONAI ALAPKIKÉPZÉS végrehajtására, ár csak ez az egy intézkedés nagyot lendítene az egészséges hozzáállás, a munkakultúra kialakításának irányába.
Ha a kormány támogatná minden szórakozóhely működését - ahol ÉLŐ ZENE a kikapcsolódás, szórakozás eszköze, ez lehetne a második egészséges lépcső.
És így tovább.
Ja és a legfontosabb: 18 éven aluliak edzésén a szakmai stáb tagjain kívül senki ne vehessen részt, ezt az MLSZ-nek a klubok házirendjébe ELSŐ HELYEN kellene felvetetni. Szülők, bárki 300 méteres távolságon belül ne lehessenek jelen.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés