A kérdések megszüntetésének lényegét a közmédiában avatott szakértők magyarázták el

„Mikor a képviselők méltóságának érdekében az országban betiltották a kérdéseket, átmeneti zavarodottság volt tapasztalható.

Az elkényelmesedett emberek hozzászoktak, hogy bizonyos mondanivalókat kérdő szerkezetekben fogalmazzanak meg, érdeklődjenek, firtassanak, vagy egyszerűen csak zaklatott költői kérdésekkel ostromolják az érthetetlen világot. Az új szabályozás értelmében tilos lett a mondat végén a hangsúlyt felkunkorítani, a nyomtatott és internetes szövegekben kérdőjelet használni. Ezáltal egy billentyű felszabadult a klaviatúrákon, ehhez az új egyetértőjelet társították. Az új egyetértőjelet meghívásos pályázaton választották ki, ahol neves művészek, nyelvészek, pszichológusok és gázszerelők versengtek. A győztes pályamű egy elégedett honpolgár mosolyát ábrázolta, címe »id. Virossányi József átveszi karácsonyi Erzsébet-jegyét, amelyet azonnal felajánl a helyi futballcsapat támogatására, közben a Kossuth rádión híreket mondunk« volt. Mindez a szövegben így mutatott: és ez persze felvetett némi aggályt, de – kérdések híján – ezek az aggályok nem érték el a társadalom ingerküszöbét.

A kérdések megszüntetésének lényegét a közmédiában avatott szakértők magyarázták el. »A kérdés tulajdonképpen magában hordja a választ«, mutattak rá az elemzők, így felesleges, a kérdezgetésre fordított energiát felszabadítva és helyesen hasznosítva az ország jelentős, megújuló energiaforráshoz juthat, amellyel hegyeket lehet megmozgatni. Senki sem kérdezett rá, hogy a hegyek mozgatásának mi értelme, hiszen immár nem létezett az erre alkalmas nyelvtani szerkezet.

Az új beszéd- és írásmódot példamondatokkal népszerűsítették. Rabok legyünk, vagy szabadok Lenni, vagy nem lenni Mi a magyar most

A honpolgárok, ha találkoztak, így beszéltek egymáshoz: Szervusz, jól vagy – és erre már válaszolni sem kellett, így lassan maga a találkozás is okafogyottá vált.

A notórius kérdezőket határozott átnévelősítő táborokba zárták, ahol feljelentő módú mondatokat magoltattak velük, és vaskos állítmányokat vertek a fejükbe.

Az ország méltóságosai elégedetten figyelték a nagyszerű eredményeket. – Jó! – mondták. – Akkor most betiltjuk a válaszokat is.

(Történetek az innen is túlról. Európa Könyvkiadó, 2017.)”