Keletre tart Belarusz

A belarusz vezetés az augusztusban kirobbant tüntetések csúcspontján megbicsaklott, de végül nem omlott össze: vissza tudta szerezni a pozícióit, és stabilizálta a hatalmát. Ha a rendszer logikáját nézzük, akkor mindent jól csinált, az autoriter hatalomban maradás iskolapéldáját nyújtva. Aljakszandr Lukasenka titka négy komponensből áll: kemény fellépés és megfélemlítés; ügyes időhúzás; az erőszakszervezetekre való támaszkodás; a külső orosz támogatás felhasználása. Belaruszban jelenleg több mint kétszáz ember ül börtönben – köztük az elnök közvetlen politikai ellenfelei és civilek is, akik utcára vonultak.

A kemény fellépés már a tüntetések első napjaitól jellemző volt, a rendszer gyakorlatilag egy pillanatig sem vonakodott az erőszak alkalmazásától. A tüntetőket bántalmazták és megkínozták, a „kinézett az udvarra, és megölték” típusú mitikus történetek pedig további elrettentő erővel hatottak. Legutóbb csütörtökön két fiatal újságíró nőt ítéltek el két év börtönre az egyik tüntetésről szervezett netes közvetítés miatt. A nemzeti-ellenzéki fehér-piros-fehér szimbólumok gyártásáért börtön jár, felhasználásukért pedig több havi minimálbérnek megfelelő pénzbüntetés. Az országos sztrájkokhoz csatlakozó tanárokat, gyári munkásokat és egyetemistákat már rég kirúgták, és még a televízió közösen felmondó munkatársait is azonnal tudták pótolni orosz újságírókkal. A legaktívabb állampolgárok ezrei vagy emigráltak, vagy börtönben ülnek. Aki maradt, inkább csendben marad.