Komolyan gondolja még valaki, hogy bárki is pusztán passzióból hagyja ott az otthonát?
„Az ellenzéki pártvezetők január 5-én nyilvánosságra hozott alapelvében a következő sorokat olvashatjuk: »Megvédjük a határainkat, fellépünk az illegális migráció, és az embercsempészet, emberkereskedelem minden formája ellen…« Úgy tűnik, az immár hat éve tartó menekültellenes kampány döntő győzelmet aratott: az ún. demokrata ellenzéki szövetség sem képes más nyelven beszélni, mint a kormánykoalíció. (...)
Miből állt volna? Ha a nem létező »illegális migráció« helyett csakugyan azokról szólnak, akik kénytelenek elhagyni az otthonaikat. Azokról, akik háborúk elől, az éhínség, a kilátástalanság, a személyes megfélemlítés miatt kénytelenek útnak indulni, vagy éppen azért, mert víz alá kerültek a házaik vagy elöntötte őket a homok.S hát a menekültek szempontjából – amely az egyetlen döntő aspektus, hiszen a fenyegetettség az ő oldalukon áll – miféle értelme lenne a »gazdasági bevándorló«, a »klímamenekült« vagy egyéb kitételeknek, ha mind az életet közvetlenül veszélyeztethető okokra vezethető vissza? Különféle az az éhezés, amelyet válság, aszály vagy embargó idéz elő?
Ahogyan a vendégbarátság érvényre jutását sem befolyásolják a találkozás körülményei, a vendégek száma vagy érkezésük módja. Komolyan gondolja még valaki, hogy bárki is pusztán passzióból hagyja ott az otthonát, száll lélekvesztőbe, s gyalogol az ismeretlenben – akár aknák közt, mint Boszniában – mérföldeken át? Hogy jókedvében vereti meg magát a határőrökkel? Kísérgetteti magát felfegyverzett bandákkal? Hogy úri kedve hozza úgy, hogy a legrettenetesebb körülmények közt éljen hosszú évekig török, görög és észak-macedón sátortáborokban, szerbiai menekültszállásokon?”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
